feb 20 2008

ötcsillagos gruppenszex, csótánnyal

Ikszipszilon hölgyismerősöm tett egy tisztességtelen ajánlatot, miszerint ingyen eltölthetnénk az éjszakát egy ötcsillagos wellness hotelben. Mivel én a kísértésen kívül gyakorlatilag bárminek ellen tudok állni, igent mondtam, és megindultunk valahová Szombathely felé. Egy külföldi delegációval utaztunk, akik logisztikai szoftverekkel üzletelnek. A lány tolmácsként dolgozott nekik, engem pedig előléptetett személyi asszisztensi munkakörbe, kell mellém egy pasi, különben megvadulok alapon. A sofőr nem igazán hitt a nyomtatott térképben, viszont a GPS szoftverét utoljára akkor frissítették, amikor Horn Gyula átharapta a vasfüggönyt. Ennek következtében körbejártuk a Balatont, majd onnan nem létező kis mellékutakon jutottunk el a szállodába.
    Majdnem éjfél volt, mire megérkeztünk és – szokás szerint – egy megoldhatatlannak látszó helyzet kellős közepébe csöppentünk. Az volt a tervünk, hogy miután becsekkoltunk, körülnézünk a faluban, eszünk-iszunk valamit, veszünk az éjjel-nappaliban gumit, oszt' hajrá. Ehhez képest a szálloda a semmi közepén állt, három kilométerre a legelső kocsmából, és a megfizethetetlen bisztrón kívül zárva volt benne minden.
    Az egész monstrum a jellegtelen, steril burzsujságot sugározta magából. A minibárból vacsorázhattunk volna mogyorót, tejcsokit és pezsgőt, viszont a szoba nem volt óvszerrel felszerelve, pedig azt hittem, ezen a szinten az ilyesmi már elvárható. A recepcióssal sem mertük megosztani a problémánkat, mert látszólag nagyon komoly helyen voltunk, ahol nem kefélnek az emberek, csak milliárdos üzleteket kötnek, aztán belepúznak az élményfürdőbe. Megemlítettük, hogy szórakozni szeretnénk, netán vacsorázni, erre felajánlották, hogy szizé euróért kivisznek minket egy pizzériába, és vissza is fuvaroznak, ha végeztünk.
    A vécében látszólag megoldódott a főműsoridő kérdése, mert találtam egy automatát. A gép kétféle cuccot dobott ki nekem: egy zöldet, és egy rózsaszínt. Amikor nekifogtunk a minőségellenőrzésnek, kiderült, hogy a zöld holmi egyszerűen nem jön rám, pedig a leírásban ergonómikus, úgymond testhez álló szolgáltatást ígértek. Nincs énnekem semmi bajom azzal, hogy az égvilágon mindent Kínában gyártanak, de nem biztos, hogy az óvszereket Mao hermájára kéne méretezni. Kicsi forint, na persze… jött ezután a rózsaszín versenyző, a rücsis. Ezt már magamra tudtam imádkozni, de meg is értettem egyből, hogy mi a gyártó cég üzletpolitikája: Szerintük az óvszernek nem az a dolga, hogy befogadja a szutyit, hanem szorítania kell, mint a spanyolcsizmának. Így visszapréselődik a vér az agyba, és az ember inkább kibont egy sört, és megnézi a tévében a legostobább betelefonálós vetélkedőt. Zseniális… lenne, ha a történet egy bizonyos pontján nem uralkodna el mindenkin a könnyelműség, ugye.
    Nagyjából akkor, amikor úgy gondoltam, ideje lenne elengedni magam, felfigyeltem a konkurenciára. Egy szép kövér, és láthatóan izgalmi állapotban lévő csótány araszolt felénk az ágyon, és mindenáron össze akart barátkozni a lánnyal. Ezt nem hagyhattam, hiszen idegen hímnek számított, aki megpróbált behatolni a felségterületemre, másrészt gyanítottam, hogy nem számíthat szíves fogadtatásra. Ha a hölgy észreveszi, azonnal vége a bulinak. Agyon nem csaphattam, mert az feltűnő lett volna, ezért feltűnés nélkül arrébb pöccintettem.
    No, ez olaj volt a tűzre!
    A csótány vérszemet kapott, és heves ellentámadásba lendült. Minél nagyobbakat kapott a fejére, annál gyorsabban és rafináltabb útvonalakon közeledett. Ezzel a játékkal elvoltunk vagy fél órát, ami az első félidővel együtt életem egyik legkomolyabb teljesítményéhez vezetett. Tanulság: korai magömlés ellen igen hatásos egy rusnya bogár.
    Másnap reggel ők valami megbeszélésre mentek, és egyedül kellett hazavonatoznom. Ki is derült, hogy nem a földön élek, mert Szombathelyig még eljutottam a kisvasúttal, de ott realizáltam, hogy az IC-jegy kábé négyszer annyiba kerül, mint amennyi pénzem maradt. Kiültem hát a pályaudvar elé, hogy rátaláljak az Egyesített Térelmélet megoldására, és teleportáló gépet építsek az öngyújtóm, a telefonom és a kulcscsomóm felhasználásával. Ahogy nézegettem a negyven fokban, semmi kis ruhákban flangáló nőket, arra gondoltam, hogy harmincnégy éves vagyok. Ehhez képest van háromszáz forintom, egy közel tíz éves laptopom, két és fél könyvem, és néhány szeretőm… de basszus, én ezt semmiért nem cserélném el.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.20.)

A bejegyzés trackback címe:

https://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr90346715

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Propeller 2008.07.21. 20:04:12

ötcsillagos gruppenszex, csótánnyalIkszipszilon hölgyismerősöm tett egy tisztességtelen ajánlatot, miszerint ingyen eltölthetnénk az éjszakát egy ötcsillagos [...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.