feb 20 2008

jellemző

Ő: Figyi, ez a izé gyerek azt hiszi, hogy haragszol rá.
Én: Miért? Egy rossz szót sem szóltam hozzá.
Ő: Na de egy jót sem!

    Itt hívnám fel mindenkinek a figyelmét, aki úgy érzi, hogy éppen:

  • Fejbe akarom verni egy hólapáttal, utána felnégyelni, ledarálni és sörösobozba tölteni.
  • Ki akarom szívni az utolsó csepp vérét is.
  • Végtelen számú új ötletem van, amivel egyes-egyedül a világon őt zaklatom.
  • Legszívesebben kikötném a radiátorhoz, és ott tartanám élete végéig, kenyéren és vízen.
  • Makacsul molesztálom, és vetítek olyan mozit, ami fárasztóbb, mintha lelassítva és visszafelé játszva kéne végignéznie a Ghandi életét.
    Tehát akiben hasonló gondolatok merültek fel velem kapcsolatban, az legyen oly kedves megérteni, hogy ilyenkor két lehetőség van:

  1. Könyvet szerkesztek, filmforgatást szervezek, krízishelyzetet próbálok megoldani és gondoskodnom kell arról is, hogy legyen mit ennem ősztől. Mindezt lehetőleg egyszerre, ami azért elég komoly terhelés.
  2. Ez valóban így van!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.01.)

A bejegyzés trackback címe:

https://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr57347087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.