feb 17 2008

kobold

Tegnap éjjel kimentem az erkélyre friss levegőt szívni, és nézni a csillagokat. Gyönyörű szép csillagok voltak az égen. Akkor vettem észre, hogy egyik sem fehér. Láttam hideg-kéket, narancssárgát, vöröset, még zöldet is, pedig azt már tényleg nem hittem volna el senkinek.
    – Khm – mondta valaki.
    Valaki az én erkélyemen mondta ezt.
    Körülnéztem felületesen, de nem láttam senkit.
    – Talán egy kicsit lejjebb, ha lehet – és megláttam.
    Egy öregember volt, legfeljebb fél méter magas. Hosszú csúcsos sisak volt a fején, és földig érő égszínkék kabátot viselt, amitől egy kicsit magasabbnak tűnt.
    – Hívtál – nem kevés szemrehányás csendült ki a hangjából.
    – Én biztos nem. Nincsenek ismerőseim a törpék közt.
    – Nem törpe vagyok, hanem kobold.
    – Nagy különbség.
    – Bizony. Miért hívtál?
    – Szerintem elnézted az ajtót – rágyújtottam egy cigarettára.
    – Mi nem az ajtón szoktunk bejönni. Jó lenne, ha nem tartanál fel tovább, és elmondanád, hogy mit tehetek érted.
    – Ha hívtalak, akkor tudnod kellene, hogy miért, nem?
    – Persze az is lehet, hogy nem te hívtál, hanem küldtek – összeráncolta a homlokát, és elgondolkozva vakargatta bozontos szemöldökét – Lehet, hogy elfelejtettem. Biztos, hogy nem hívtál? Nincs valami, amit nagyon szeretnél?
    – Most hirtelen nem jut eszembe semmi. Talán mégiscsak valami…
    – Megvan! – kiáltotta. Furcsa fény járta át az arcát és eltűnt.
    Másnap reggel egy szem vadgesztenyét találtam ott, ahol állt. Felismertem rögtön, ő küldte nekem.

    Ő küldte nekem.

(A képet Kondorosi Zsuzsa festette. A bejegyzés eredeti dátuma: 2006.04.24.)

A bejegyzés trackback címe:

https://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr20343152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.