feb 14 2008

az űrhajós

Éppen Krakkóban voltam, amikor meghalt a Pápa. Ez itt különleges hangsúlyt kapott, mert Karol Wojtyla lengyelnek született, ez a nemzet pedig különösen katolikus népség. Amikor misét tartanak, az emberek nem férnek be a templomba, és kint imádkoznak az utcán. Nem csak az idősebbek, hanem a fűtől zavaros szemű party-arcok is. Nálunk ezt legfeljebb Robbie Williams tudta elérni, amikor a koncert közben több ezren lődörögtek az aréna előtt.
    Talán kilenc éves lehettem, amikor Farkas Bertalan, a Szajult űrállomáson vendégeskedett. Azokban a napokban mindenki az eget kémlelte. Tudtuk, hogy megvan a Berci, csak messze tőlünk, kint valahol a csillagok közt. Felrepült az égbe, de ettől függetlenül ugyanolyan valóságos személy, csak nem itt. Valahol máshol.
    A lengyelek pápájának biztos jutott hely odafönt. Biztosította neki az a megszámlálhatatlan ember, akik a püspöki palota előtt imádkoztak napokig. Annyi mécses van az utcán, hogy szükségtelen a közvilágítás, a házak ablakaiban pedig a szentatyát ábrázoló plakátok, lengyel és vatikáni zászlók lógnak.
    A média erősen rákészült az eseményre. Amikor feladták az utolsó kenetet, kivonult az összes tv-stáb a Rynekre (ez Krakkó főtere). Felállítottak egy halom kamerát, és bereflektorozták a Mária templomot, hogy amikor megjön a HÍR, és zokogva borulnak az emberek a földre, hitelesen tájékozathassák a nagyvilágot.
    Én nem vagyok hívő, de gyújtottam egy gyertyát, és jó utat kívántam az űrhajósnak, aki sokkal messzebb jutott, mint Farkas Berci.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2005.04.02.)


A bejegyzés trackback címe:

https://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr40339606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.