Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

már 23 2008

a gyermekkor vége

Nyilván mindenki tudja, hogy néhány nappal ezelőtt hunyt el Arthur C. Clarke. Rengeteg méltatást olvashattok blogokon meg hírportálokon, ezért most nem mennék bele részletesen az életmű elemzésébe. Asimov az emberrel foglalkozott többet, Clarke a technológiával, nekem mégsem az Űrodesszia-eposz a kedvencem tőle, vagy a Ráma sorozat, hanem egy kakukktojás regény, A gyermekkor vége. Van benne űrhajó meg idegenek kellő mennyiségben, de igazából egy olyan mese, ami nagyon érdekes megfejtése az ember természetfeletti vonzalmainak. Istenről van szó, a Sátánról, valamint az élet értelméről, ami lehet sokkal furcsább, sokkal bonyolultabb, mint a születés és halál körforgása. Elképzelhető, hogy a földgolyó nem más, mint egy hatalmas óvoda, és mindaz, amit komolyan veszünk, amire képesek vagyunk feltenni az életünket, csak játék. Színes műanyag kis mizék. A Dávid szobor hóember, a szerelem ugróiskola, a holokauszt pedig az egyik nagycsoportos ártalmatlan csínytevése volt. Negyvenkettő a negyvenkettediken.
    Körülnéztem a polcomon, nincs már meg sajnos a regény. Ha valaki esetleg a kezembe nyomná, szívesen írnék róla bővebben…

már 09 2008

cenzúra

A Tündérgyár vezérigazgatója megtiltotta, hogy politikai tartalmú írásokat jelentessek meg ezen a blogon. Ilyen jellegű agymenéseim ezentúl a http://polmavo.blog.hu-n olvashatóak.

már 05 2008

tudom, hogy lusták vagytok...

…de akkor sem fogom duplikálni a posztot. A Könyvtáros Tezsvér újból volt szíves lehozni egy könyvajánlómat (Boris Vian, Venyigeszú és a plankton). Mézesmadzag gyanánt bemásolom ide az első mondatot: Az elején elég sokat dugnak, főleg mindenki mindenkivel, de talán még ennél is többet isznak, miközben hugyozik a kutya. Kommentelni oda lehet, most pedig kattyintsatok ide.

feb 28 2008

hogyan lesz valakiből negatív hős? (frissítve)

Elgondolkoztatok-e kedves gyerekek azon, hogy a kis Hitler, vagy Sztálin ugyanúgy tologatta a csattogós lepkét, mint ti, aztán ahelyett, hogy unalmas felnőttekké váltak volna, sikerült kiirtaniuk a fél világot? Mi történhetett velük? Gonoszost játszottak a szünetben, aztán úgy maradtak? Az nem lehet, mert mindenkibe nyomják a mesét, ahogy nyiladozni kezd az értelme, ezért tudjuk, hogy jónak lenni jó, mer' az győz, rossznak lenni pedig rossz, ugyanis az elbukik, ronda, ráadásul büdös is. Akkor meg hogy van ez? Elmagyarázom, nem egy bonyolult dolog:
    A megközelítés félig-meddig teológiai lesz, de csak a könnyebb érthetőség kedvéért. Nagyjából mindenki hisz valamiféle elvben, vagy eszmében. Lehet ez egy politikai irányzat, lehet a nagyonnaaaagy szerelem, vagy akár a tündérek, Elvis Presley halhatatlansága, teljesen mindegy. Az ember sokszor kénytelen szembesülni azzal, hogy amire feltette az életét, egyszerűen nem létezik, legalábbis nem abban a formában, ahogy azt gondolta. Ilyenkor két lehetőség adódik, ugye. Alkalmazkodik a kialakult helyzethez, vagy nyom egy szép kövér csulát a feszületre, és eldönti, hogy márpedig ő megvalósítja AZT a dolgot, kerül, amibe kerül. Ezzel nincs gond, hiszen ha nem lennének ilyen emberek, akkor soha senki nem mászott volna fel a Mount Everestre, nem lenne relativitáselmélet, sőt még azzal sem lennénk tisztában, hogy a föld gömbölyű. Egy ilyen háborúban minden megengedett, kivéve egyetlen dolog, mert onnan többé nincs visszaút. Az ember akkor válik gonosszá, amikor a céljai érdekében semmibe veszi Isten első törvényét. Ez sokkal korábbi, mint a Tízparancsolat, amivel Mózest nyomasztotta. Közvetlenül a teremtéskor határozta meg a legfontosabb alapelvet:

Minden emberi lénynek jár a szabad akarat.

    Nehéz ügy ez, mert az új irányzatok, hirtelen váltások általában ellenállást váltanak ki a többségből, a testi gerjedelem nem mindig talál viszonzásra, az űrkutatás meg rohadt sok pénzbe kerül, amit nyilván el kell vonni valahonnan. Tudom, nem egyszerű megtalálni a meggyőzés és a kényszerítés közti határvonalat, de ezért kapott az ember a fene nagy szabadsága mellé némi észt is, hogy fel tudja mérni a cselekedetei következményeit. Ha valaki úgy gondolja, Isten teremtette a világot, egészségére, de boszorkányok nincsenek, főleg nem olyanok, akiket vallásos áhitatból le kéne gyilkolászni. Az igaz szerelem létezhet, ha ketten akarják, sőt még trükközni is lehet a nász érdekében, de testi-lelki erőszak főbenjáró bűn. A náci fajelmélet baromság, mert belterjességhez vezet, a nemzeti büszkeség viszont szükséges jó, feltéve, ha nem akarjuk ezt más nemzetekre ráerőltetni, akik nyilván nem ránk büszkék, hanem önmagukra.
    Nagyjából ennyit kéne figyelembe venni, de nem mindenkinek megy. Az igazán gonosz emberek általában karizmatikusak, kiemelkedő az intelligenciájuk és olyan képességekkel rendelkeznek, aminek az átlagpolgár nincs birtokában. Ezzel tisztában is vannak sajnos, és nem ritkán arra a következtetésre jutnak, hogy felette állnak az összes létező törvénynek, ha púznak, még az is szentírás. Képesek tömegeket maguk mögé állítani, és a kényszerítés így már áttételesen történik. Ettől függetlenül persze a folyamat összes szereplője tisztában van a dolgok menetével, nyílt titok, hogy ki a gonoszság forrása.

    Leírok néhány szót: lepke, napfolt, vízesés, spirálgalaxis, szélnyomás, szívbillentyű, háromszög, amőba, hierarchia, tavirózsa, borzalom.
    Nem nagy dolgok ezek, de a legutolsó kifejezésnek semmi értelme nincs a világegyetemben az ember nélkül, a gonoszság nélkül. Érdemes rajta elgondolkozni.

ÁPDÉT!

    Ó, milyen feledékeny vagyok! Éppen csak a lényeg maradt ki a posztból. Az, hogy miért is írtam meg. Azért, kedves gyerekek, mert én, Lotterfeld Boholy, egy adott helyzetben a fenti kritériumok szerint kis híján gonosszá váltam. Egy hajszálon múlott, hogy ne kapjak időben a fejemhez. Nyilván nem fogom elmesélni.

feb 24 2008

pontművészet

Ma reggel megalkottam a minimalizmus csúcsát, a pontművészetet. A szabályok a következők: Adott egy valamilyen méretű, arányú és színű téglalap, amiben egy pontszerű alakzat helyezkedik el. A művészi élményt a színek egymásra hatása, és a megfelelően alkalmazott koordináták adják. A pontművészet lehet pillanatnyi hangulat kifejezője, amint fent látható, avagy elmesélhetünk vele hosszú és zavaros történeteket is. Most épp ez jár a fejemben:


feb 23 2008

az erkölcs relativitáselmélete

A méltán népszerű pedofil posztban – mivel nem ez volt a lényege – nem tértem ki a többfelé szeretés erkölcsi oldalára. Arra, hogy sokan élnek párkapcsolatban valakivel szépen, békében, de egyszer csak megjelenik a gaz csábító, és borul a bili. Elszabadul a pokol, felbolydul a méhkas, meg még tudok erre egy csomó közhelyet, de nem terhellek vele titeket.

szép vagy és az élet könnyű veled
                       de ha mesélnék magamról az fájna neked
nem tudom honnan és nem tudom hova
              olyan jövőből jöttem ami nem jön el soha


    Az európai típusú társadalmakban a körbepisálásos szisztéma működik. Én megjelölöm a felségterületemet, oda ne piszkítson senki, nekem pedig nem ajánlatos mások rekettyésébe merészkedni, mert csúnyán megüthetem a bokámat. Vadászni csak a billog nélküli egyedekre illik, szombat esténként az itatóknál, ahol csapatostul fordulnak elő, ugye. Lehet válogatni, kéremszépen. Egyszerű rendszer ez, nem kell érettségi sem a megértéséhez, viszont épp az egyszerűsége miatt néha előfordul, hogy meghibásodik. Egyszerűen nem működik.

                                láttam égni a szemeidet
amikor megkívántad a bűneimet
                                      menekülsz és üldözöd
          úgy imádod úgy gyűlölöd


    Arra ébredsz egy nap, hogy nem egyet szeretsz, hanem kettőt (durvább esetben hármat, vagy még többet). Nem pillanatnyi fellángolásról van szó, nem gyorsan levezetendő feszültségről, mert ezek a dolgok kellő ügyességgel kezelhetők, hanem tényleges szeretésről. Ennek a fogalomnak a kritériumait most nem határozom meg, mert aki nem érti, az érzelmi fogyatékos, és ajánlom neki jobb oldalt felül az iksz gombot.
    Szóval, az ember csak nézi bután, ahogy megdőlni készül a keresztény családmodell. Ilyen esetben ajánlatos leülni csendben önmagával, vagy valami magas alkoholtartalmú ital társaságában, és végiggondolni a helyzetet. Fontos, hogy kerüld az önámítást, mert a folyamat végén (nagyjából a harmadik hányás után), el kell jutni odáig, hogy megérted, ki is vagy valójában. És innentől lesz kemény, mert ha megértetted, el is kell fogadnod azt a valakit a tükörben. Idáig egy ingatag lotyó voltál, vagy egy szimplán alulvezérelt hím, de ha ezt képes vagy megtenni, immár csak a saját törvényeid vonatkoznak rád, mert beléptél a relatív erkölcs világába. Három lehetőséged van:

tudom miről beszélsz ha hallgatsz
                                        miattad is szégyenkeznek valahol
lopott virágok a kezemben
      szélhámos vagyok és kalandor


    Ha arra a következtetésre jutsz, hogy ez a második (harmadik, negyedik, stb.) nem ér annyit, hogy további kockázatot vállalj, meg kell tőle szabadulni. Eltemeted magadban az ügyet, mint szégyenletes, ámde feledhető közjátékot, és mindenféle kapcsolatot megszakítasz az illetővel. Ez azért nagyon fontos, mert a hősszerelmes az olyan állat, hogy sose adja fel, amíg fikarcnyi esélyt is lát a győzelemre. Számára már az is komoly sansznak számít, ha leállsz vele emberi módon beszélgetni, ezért vedd komolyan a csendkúrát. Ettől a pillanattól kezdve az a törvény vonatkozik rád, hogy csak és kizárólag a párodra koncentrálsz. Döntöttél. Ha meginogsz, véged.

egy bűnös tőr mindenki szívében
                                      ma szeretlek de nem tudom meddig
eltörölnek minket a dolgok
         mi arra születtünk hogy ne legyünk senkik


    Az első és második hányás között ajánlatos elgondolkozni azon, hogy mi a helyzet a jelenlegi partnereddel? Képes vagy leélni vele az életedet, együtt megöregedni meg minden ilyesmi? Ha úgy érzed, nem, ha tudod, hogy egyszer vége lesz, akkor kényelmi szempontok miatt nem szabad húzni a dolgot, hanem el kell válni, lehetőleg békességben. Nem önmagad miatt, nem is az új lovag, vagy hercegnő miatt, hanem azért, mert esélyt kell adnod a párodnak. Esélyt arra, hogy legyen egy borzalmas éve, sirasson el téged, utána viszont rakja össze az életét újra. Minél később teszed meg, annál nehezebb lesz neki.

                                    kalandor vagyok és szélhámos
 és csak azért nem tudod
                                 mert téged is átvertelek
te sem vagy
                                       te sem vagy ártatlan
te sem vagy ártatlan


    Létezik egy harmadik verzió, ez pedig a relatív erkölcs magasiskolája. Vannak olyan emberek, akik képtelenek egy példányban létezni. Több életet élnek, amihez természetesen több univerzum, több szerelem is szükséges. Ha ebbe a kategóriába tartozol, fogadd el. Mást úgysem tehetsz, legfeljebb folyamatosan bántod magad, bármit is teszel, azt hibásnak fogod értékelni. Alapíts külön galaxist, vagy galaxisokat, és ami azokban történik, az csak ott legyen érvényes. Ha egy ilyen helyen szeretsz valakit, akkor csak őt szereted az egész világon, és természetesen hűséges is vagy hozzá. Mivel több van belőled, az élet minden szintjén teljesíted az elvárásokat, és senki sem vádolhat meg csapodársággal. Sajnos egyszerre így is csak egy emberrel élhetsz, ezért fontos, hogy az, akinek az ezüstérmet szánod (vagy a bronzot, netán helyezést a top ten-ben), fogadja el ezt, és értsen meg téged. Ellenkező esetben mindenféle területi követeléseket fog támasztani, ami azért durva bonyodalmakhoz vezethet.
    Ma ez a tanulság:

miért kéne mindent komolyan venni?
                   miért kéne mindennek igaznak lenni?


    dalszöveg: Európa Kiadó - Kalandor vagyok (és szélhámos)


(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.30.)

feb 23 2008

az ördög legyint, elmosolyodik

Az ember egy olyan szinten túlbonyolított állat, hogy blöffölés nélkül még szaporodni is képtelen.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.29.)

feb 23 2008

egészséges pedofilia (frissítve)

XY ismerősöm töredelmesen bevallotta, hogy szerelmes Veronikába, egy tíz éves kislányba, sőt konkrétan dugnak is. Mielőtt a múltkori idegbeteg kommentelők összemaszatolnák az üzenőfalamat, elárulom, hogy Veronika valójában közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz, csak van vele egy kis bibi. Ott belül nemhogy a felnőtt, de még a kamaszkort sem érte el, ami nem kevés bonyodalomhoz vezetett.
    Nem buta, vagy szellemi fogyatékos a hölgy, kicsit sem. Főiskolát végtett, komoly helyen dolgozik, és az ismerősöm elmondása alapján nagyjából háromszor annyi könyvet olvasott el és értett meg, mint én. Eddig rendben is lenne minden, de az udvarlás a kizárólag a következő módon lehetséges:
    Veronikát kézen kell fogni, elvinni az állatkertbe, és megmutatni neki az orrszarvút. Ezután XY ismerősömnek kutya kötelessége lerajzolni szíve szottyának az orrszarvút, de ez még semmi, mert jön mellé a zsiráf, a zebra meg a jegesmedve, ezeket kivágja körömollóval, és bábszínházat improvizál. Ha tetszik a műsor Veronikának, akkor folytatódhat ugyanez az ágyban, ha nem, akkor húzza a száját, és nézelődik körbe-körbe, hátha talál magának egy szórakoztatóbb játszótársat.
    Veronika nem független. Barátja Apukája van neki, aki persze szintén dugja. Esély nincs teljesen megszerezni egy ilyen nőt, mert XY sose lehet egyenrangú azzal a másikkal. Veronika nem menyasszony, vagy barátnő, hanem kislány, akinek azért nem olyan egyszerű elmagyarázni, hogy figyelj már, majd én leszek mostantól az apukád, jó? Ha ilyennel próbálkozna az ismerősöm, menten hazafutna, és soha többet nem állna szóba vele.
    Tehát Veronikának apukája van, aki nagy, erős és biztonságot ad, de hát szüksége van játszópajtásokra is, mert ilyen egy gyerek. XY, viszont kezd belebolondulni a dologba, mert ő egyszerű, egészséges lélek, akinek NŐ kell. Senki sem döntésképes, miután átkattant a fejében a rózsaszín kapcsoló, tehát kénytelen elfogadni a félig játszótárs, de valamennyire apuka is (idősebb testvér?) szerepet. Nehéz ez, mert egy idő után tényleg kezdte úgy érezni, hogy Veronika az ő kislánya, a játszópajtása, márpedig egy gyerek sokkal veszélyesebb, mint egy felnőtt nő. Ha kiderül, hogy nem működik a dolog, hogy sose lesz ebből esküvő, összeköltözés, de még egy rendes együttalvás sem, akkor egy felnőttel szakítani kell, ugye. Fájni fog, megemelkedik a napi cigi és söradag, de jön majd a következő, akin el lehet verni a port.
    De egy kislány? Hogyan hagyhatná el az ember a tulajdon lányát?

    XY belereccsent a történetbe. Üveges tekintettel járkál a nagyvilágban, és beszámíthatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy épp tőlem kért tanácsot. Néztem rá egy darabig, majd azt javasoltam neki, hogy játssza végig a lehetetlent. Szerezze meg azt a kislányt, harcoljon az utolsó csepp véréig. Ha nyer, mindent megnyer a világon, ha veszít, megy a vonat alá, de ez egyáltalán nem baj. Neki ennél az állapotnál bármi jobb. Veronika persze sírdogálni fog három napig, de aztán túl lesz rajta, és talál magának másik játszópajtást.

    Fontos: Ennek a történetnek nincs tanulsága.

ÁPDÉT!

    Hamar kiderült ám, hogy az ismerőseim közt legalább négy XY, és közel ugyanannyi ovis kislány található, akik persze mind elküldtek a oda. És akkor még nem esett szó a kollegináról, akinek felhasználtam a keresztnevét, és rohadt ideges lesz holnap reggel. Semmi gond, emberek. Küldjétek el a b.lotterfeld (kukac) gmail (pontkom)-ra a következő ütenetet:
Boholy, te toportyánfíreg! Elmész te a kurvaanyádba!

Aláírás: Ken, vagy Barbi

Ég áldjon benneteket!

ÁPDÉT KETTŐ:

    Szép nagy ing lett ebből a pedofiliás posztból, halljátok! Mindenki belefér...:)



(azokat a kommenteket, amiket [B]-vel jelöltem, a régi blogról másoltam át, ahol ez az írás elsőre megjelent. 2007.01.26.-án.)


feb 23 2008

negyven év börtön (frissítve)

És akkor fogta magát egy csomó okos ember, irodalmárok, kritikusok meg hasonló paraziták, oszt' összedugták a buksijukat. Mert mégsem járja az, hogy míg ők mindenféle ösztöndíjakból meg pályázati pénzekből kénytelenek tengődni, a zírók, akik tulajdonképpen az ő segédmunkásaik – lévén, hogy mást sem csinálnak, csak alapanyagot szállítanak nekik – betegre keresik magukat a firkálmányaikkal. Összehoztak hát ők is egy könyvet, jó vastagot, amiben ez a sok okos ember elmagyarázza a sok buta embernek, hogy melyik az az 1001 könyv, amit mindenkinek el kell olvasni, mielőtt beadja a kulcsot.
    Tudom én, hogy egy ilyen listát nem lehet teljesen objektív alapokon létrehozni, de ha már a világirodalomról beszélünk, hol van a Micimackó, bazmeg?! Hol van Boris Vian, Mika Waltari, Eric Knight és még sokan mások? Miért kell erőltetni az Ulysses-t, ha borzalmasan rossz, és Kafka regényeit, amikor azokat durva személyiségzavarok nélkül lehetetlen befogadni? Miért kell felsorolni Douglas Adams egyéb műveit, amikor világosan látszik, hogy nem tudott túllépni a Galaxison, és önmagát másolta? Hagy ne olvassam végig a Sorstalanságot, jó? Hiába kapott Nobel-díjat, nálam tíz oldal után kiköltözött a vécébe (bukásra esélyes könyveket kizárólag szarás közben olvasok), és az öreg pedofil halászra sem vagyok kíváncsi, hiába kötelező olvasmány! A listán szerepelnek olyan könyvek, amiket csak néhány éve adtak ki. Ez viszont már konkrét üzleti csalafintaság (reklám), mert idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, mi az irodalom, mi nem.
    Havi két könyvvel számolva a futamidő cirka negyven év. Inkább a halál, de tényleg.
    Azt elismerem, hogy a lista jó része teljesen korrekt, de ez valami általános műveltségi maszlag, az élet pedig nem egy hatalmas gimnázium. Tessék csak halál ismeretlen írókat olvasni, olyan könyvet, aminek nagyon szép, netán szörnyű ronda a borítója, vagy akár a kuka mellett talált rongyos füzetecskét. Ezek azok, amik nagy meglepetést okozhatnak a Kedves Olvasónak.

ÁPDÉT!

Drága Tezsvéreim!

Mielőtt telenyomjátok igen okos és felháborodott kommentekkel az üzenőfalat, kicsit emelkedjetek felül a megfogalmazáson, és gondolkozzatok el arról, amit írtam. A Micimackó hogy maradhatott ki az 1001 könyvből? A Köpök a sírotokra, Sam Small csodálatos élete? Hmm? Ezek akkora alapművek, hogy a szerkesztők hozzá nem értéséről tanúskodik a hiányuk. Van közöttetek, aki öngyilkossági kísérlet nélkül kibírta az Ulyssest? Kafka regény megy-e gyorsító nélkül? Tényleg jó könyv a Sorstalanság? Mint irodalom, mint holokauszt-regény? Nem lehet, hogy mindkét kategóriában százak verik? Nem konkrét reklám az, hogy három éves könyveket raktak a listára? És végezetül: El tudod magadtól dönteni, hogy mit kell elolvasnod és mit nem, vagy rá vagy szorulva ERRE?!

ÁPDÉT KETTŐ:


A Sorstalansággal tán igazságtalan voltam. Megígérem itt és most, hogy ha végeztem az aktuálissal (Boris Vian: Venyigeszú és a plankton), az lesz a következő olvasmányom. Nem a vécén, hanem a széken, esetleg ágyban, párnák közt. És majd írni is fogok róla, és majd akkor megint összerondíthatjátok az üzenőfalamat:) Holokauszt-regény kategóriában ajánlom mindenkinek Wieslaw Kielar, A 290. számú auschwitzi fogoly című könyvét.

(azokat a kommenteket, amiket [B]-vel jelöltem, a régi blogról másoltam át, ahol ez az írás elsőre megjelent. 2007.01.24.-én.)


feb 22 2008

sohasem írok mások könyvéről...

..kivéve, ha kényszer hatása alatt cselekszem. Szerencsére nem kell terhelnem ezt a blogot még több felesleges okoskodással, mert a Könyvtáros Testvér volt szíves lehozni az anyagomat. Szathmáry Sándor: Kazohinia

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.14.)

feb 22 2008

a játékos


Ha elakadok egy történettel, netán kiderül, hogy az összes belefektetett munka ellenére egy ruppót sem ér, leülök idegi alapon flipperezni, és várom az ihletet. Világcsúcsot döntöttem, szóval borítékolható a Nobel-díj:)

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.01.01.)

feb 22 2008

boholy második törvénye

Biztonságban érzem magam melletted, ezért képes vagyok vigyázni rád. Ez a mondat különbözteti meg a valamit a semmitől.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.18.)

feb 22 2008

az alig élő halott

Nem is olyan régen tettem egy elhamarkodott kijelentést, miszerint az ismert energiavámpír fajták közül legveszélyesebb az arcnélküli ember. A legújabb kutatásaim során bebizonyosodott, hogy létezik ennél borzalmasabb archetípus, amit alig élő halottnak neveztem el. Aki olvasta az Isten könnyei című novellát, az bizonyára emlékszik rá, hogy ezt a kifejezést ott egy betegségre használtam, amikor a páciens elevenen szétrohad, de az energiavámpír-terminológiában természetesen ez emocionálisan értendő.

feb 22 2008

érdekes

Trendi dolog mostanában áruhitelből, durvább esetben jelzáloghitelből vásárolni karácsonyra. Persze fogyasszon a jónép, és úsztassa be magát sok százezerrel, de azért elgondolkodtató, hogy mindezt egy olyan ember születésnapja alkalmából teszik, akinek életében egyszer volt pénz a kezében, de akkor is csak azért, hogy prezentálja vele, mekkora barmok vagyunk…

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.13.)

feb 22 2008

hétköznapi hímsovinizmus

Miért tart az ember macskát?

    – Azért, mert hasznos állat?
    – Fenéket. Korunk urbánus macskája szinte sohasem találkozik egérrel, viszont szívesen elfogyasztja a kanárit, a díszhalakat, és szétszaggat mindent, ami szétszaggatható.

    – Azért, mert okos?
    – Nem. A macskának pont annyi esze van, hogy ne szarjon a sarokba.

    – Azért, mert hűséges?
    – Ugyan! A macska fűhöz-fához odadörgölőzik, és lefekszik bárkinek, aki hajlandó megcirógatni a hasát.

    – Akkor miért?
    – Mert a macska szép. És ha dorombol… egyenesen gyönyörű.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.11.)

feb 22 2008

szeretlek, Isten bocsássa meg nekem...

…suttogta Drakula gróf Mina Murray fülébe. Nyilván érezte már a vesztét. Tudta, hogy alá van rendelve a mese törvényének, miszerint a jó győzedelmeskedik, a gonosznak pedig pusztulnia kell. Mégis, ezzel a mondattal új megvilágításba helyezte a történetet, és rámutatott két általánosan elterjedt tévhitre:

1. Kizárólag lelketlen, sötét alakok paktálnak le a Sátánnal.
2. A mesebeli legkisebb fiú megkapja végül a királykisasszonyt, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, ill. a királyfi elveszi a falu széli szegény lányt, és további hetven évig turbékolnak békességben.

    A sztori szerint Drakula gróf (Vlad Tepes, Hunyadi Mátyás kortársa), jó keresztény módjára védte Erdélyt a törököktől, mígnem egy napon öngyilkos lett a felesége. A normális ember ilyenkor természetesen megkattan, tör-zúz, nem alszik hetekig, önmagában és másokban keresi a hibát, iszik, drogozik, szóval igyekszik haszontalanul eltölteni az időt, amíg alább nem hagy a fájdalom. Drakulát azonban más fából faragták. Nem fogadta el azt az opciót, hogy eltemeti békességben az asszonyt, aztán majd lesz valami, hanem megoldást keresett. Istenben csalódott, emberi hatalom képtelen feltámasztani egy halottat, hát leállt üzletelni a Sátánnal. A szerződés részleti nem derültek ki pontosan, de valami olyasmiről lehetett szó, hogy a gróf elvállalta, hogy napfény nélkül él tovább a földön, cserébe találkozhat a feleségével cirka négyszáz év múlva. A Sátán megfosztotta őt az érzékelés minden szintjétől. Nem jelentett számára többé semmit a tapintás, az ízlelés, nem voltak illatok, nem látta a színeket. A vér, az emberi vér maradt számára az egyelten kapocs a világgal, egyedül ennek érezte az ízét. Persze, hogy szomjazott rá.
    Elkövette az összes létező szörnyűséget, szüzeket, gyerekeket gyilkolt, vagy éppen hozzá hasonló teremtményekké változtatta őket. Erkölcsileg nyilván kifogásolható tettek ezek, csak éppen azt ne felejtsük el, hogy mindez semmiféle örömöt nem okozott számára. Nem volt ő más, mint egy örök élettel és örök halállal megvert nyomorék, aki hajlandó volt elkárhozni azért, hogy visszakapja a nőt, akit szeretett. Vissza is kapta majdnem, hiszen a Sátán félig-meddig állta a szavát. Az asszony újjászületett Mina Murray alakjában, csak Drakula grófra nem emlékezett többé, sőt éppen valaki mással készült frigyre lépni. A királylányból kispolgár lett, aki végül karót szúrt annak az embernek a szívébe, aki átkelt érte a poklon, majd hozzáment egy lúzer ingatlanközvetítőhöz. Itt a vége, fuss el véle!
    Fasza, mi?
    Hiába mesélnek nektek bármit, a Herceg a királykisasszonyt fogja feleségül venni, a legkisebb fiú pedig a kovács lányát. Ilyen ez. Drakula példáján világosan látszik, hogyha ebbe valaki belekavar, az brutális félreértésekhez vezet.

    Draula gróf szörnyeteggé vált és elbukott, de ezzel nagyon sokat segített nekem. Tudom már, mit fogok mondani, ha egyszer át kell lépnem minden határt, ha fel kell égetnem magam körül az egész világot, ha végül a Sátántól kell segítséget kérnem, hogy visszakapjam azt, amit elvesztettem. Csak ennyit:
    Szeretlek, Isten bocsássa meg nekem…

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.05.)

feb 22 2008

Boholy első törvénye

Aki úgy kezd el háborúzni, hogy nem jelöli ki a meghódítandó területeket, csak ostoba módon nekimegy az egész világnak, önmaga első számú közellenségévé válik, és egész biztos, hogy rajta veszt.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.12.14.)

feb 22 2008

legyetek önmagatok fénye!

Ez szöveg háttéranyagnak készült egy filmforgatókönyv-szkripthez, aminek a megírására – persze nem dicsekvésből mondom – szerény személyemet kérték fel. Az egészet  nem másolhatom be ide, de ez a rész talán szórakoztató lehet azok számára, akiket érdekel a buddhizmus.

    A szanszkrit nyelvben a budh szótő felébredést, megvilágosodást jelent. Innen a Buddha elnevezés, amellyel Sziddhátrha Gótama herceget tiszteljük meg, aki két és fél ezer évvel ezelőtt volt szíves felébredni abból az álomból, amit mi hétköznapi, emberi életnek nevezünk. A valós történelmi személyiségek közül ő volt az első legitim vallásalapító. Még életében istenségnek akarták kikiáltani, amit erélyesen elutasított, és megelégedett vele, ha Gótama úrnak, vagy Tathágata-nak, célba értnek szólítják.
 
   – Mi vagy? Isten vagy? – kérdezték a hívei.
    – Nem.
    – Angyal?
    – Nem.
    – Akkor mi vagy?
    – Ébren vagyok – felelt Buddha, majd nemes hallgatásba burkolózott.


feb 22 2008

az arcnélküli ember

Az ismert energiavámpír fajták közül legveszélyesebb az arcnélküli ember. Teljesen láthatatlan, ezért képes észrevétlenül a közeledbe kerülni. Kiválaszt a tulajdonságaid közül néhányat, amit te is szimpatikusnak tartasz, ezeket magára – a semmire – igazítja, majd csábosan mosolyogva beszélgetést kezdeményez. Csodálkozol, hogy milyen hasonlóan gondolkoztok, úgy érzed, mintha ezer éve ismernétek egymást, és rögtön a bizalmadba fogadod. Mivel mindent tőled lopott, pontosan tudja, hogyan kell cirógatni az egódat, mitől alélsz el, és mire húzod fel az orrodat.
    Ha szereted a kék pulcsikat, figyeld meg, másnapra ő is vesz egyet. Ha elegánsan öltözködsz, öltönyben, vagy kiskosztümben jön a következő találkozóra, ha a rajzfilmfigura-stílust részesíted előnyben, a csörgős sapkáig is hajlandó elmenni. Első beszélgetésetekkor azt hangoztatja, hogy nincs jobb a hentesmetálnál, de ha ezzel mellényúl, fanatikus jazz, vagy macedón népzene rajongóvá válik hirtelen. Ahogy neked jó, ahogy neked tetszik. Meglát a kezedben egy Mika Waltari könyvet, és rögtön érdekelni kezdik a történelmi regények, Vonnegutot pedig három Vonnegut párhuzamos olvasásával torolja meg.

feb 21 2008

magyar gárda

Egyet sose felejtsetek el, amikor ezt a Magyar Gárda nevű csoportosulást fikázzátok, vagy épp nevetségessé próbáljátok tenni. Nem arról van itt szó, kérem szépen, hogy Magyarországon erősödik az antiszemitizmus, és ahelyett, hogy hullana a férgese, nekiáll pofátlan módon radikalizálódni. Kicsit sem. Ezek az emberek idáig sem autóskártyával nyomták, ahol a Lola-T a mindent vivő, hanem olyan kis horogkeresztessel, ahol Zyklon-B csatázik a Mein Kampf dedikált példányával. Annyi történt, hogy ez a mi Fecónk tényleg elkúrta, legalábbis a kommunikációt most már egész biztosan. Indokolatlan feszültségeket gerjesztett a hülyeségeivel, és emiatt hallgatólagos társadalmi támogatáshoz jutottak ezek a baromarcúak. Nincs értelme hisztizni, betiltással, vagy a honvédségen belül polgári alakulatokkal próbálkozni (észrevettétek, hogy Orbán Viktor újra feltalálta az MHSZ-t?).
    A következő választáson fekete-fehéren ki fog derülni a sztori. Ha az MSZP hatalmasat bukik, és egy Fidesz-Jobbik koalíció kerül hatalomra, akkor tényleg baj van. Igazuk volt azoknak, akik most azt állítják, hogy ez nem reform, hanem szimpla kapkodás és politikai barbarizmus. Ha az MSZP csak kicsit bukik (mert nyerni nem fognak, az száz), de a Jobbik nem jut be a parlamentbe, akkor viszont nem kell mindenkinek összecsomagolni a Dohány utcában.
    Orbán nem olyan sötét, mint amilyennek mutatja magát, és belátja majd, hogy Kurvaország mégis csak Európában van, ahol ezek a kis gárdisták legfeljebb parlagfüvet irthatnak szabadidejükben. Vagy otthon játszhatnak. Amivel és ahogy tetszik…

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.25.)

feb 21 2008

gondol-gondol

Itt van például a közöny. A közöny önmagában létezik, nincs semmi oka, illetve pontosan a semmi az, ami életre kelti. Megyek az utcán, odaszól hozzám egy koldus a földről: Segíts nekem pár forinttal! Ránézek, és miközben szótlanul elsétálok mellette, ezt gondolom: Ha te azt tudnád… hogy ez rajtam már nem segítene. Ő pedig lehajtja a fejét egy pillanatra, de már el sem szomorodik azon, hogy itt van ma már ez a sokadik barom, aki még egy morzsát sem szór oda az ő tökéletes életéből. Nem látjuk egymást a ködben. Bizony, ez a halálos szürke közöny.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.20.)

feb 21 2008

valódi érték a felszín alatt


nagyít

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.17.)

feb 21 2008

honnantól számít valaki írónak?

Nos, a válasz igen egyszerű. Ha mondjuk elgurítasz egy tekegolyót, és gyönyörűen, nyílegyenesen eltalálja azt a bábút, amit megcéloztál, de a többi meg se rezzen, akkor tedd le a tollat. Ha viszont többször a falnak csapódva érkezik célba, letarol mindent, csak éppen az az egy marad állva, bután mosolyogva, amit el akartál találni, borítékolható a Nobel-díj!

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.07.)

feb 20 2008

mi értelme a háborúnak?

A háborúnak – azonkívül, hogy van, és remekül el lehet vele ütni az időt –, az elsődleges célja a fegyverszünet. Nem a győzelem, vagy az örökkön-örökké tartó béke, hiszen ezek irreális fogalmak. Totális győzelem nincsen, hiszen az csak akkor lehetséges, ha mindent elpusztítottál, amit meg akartál szerezni a csörtében. Ez gyakorlatilag egyenlő a teljes bukással, tehát motyoghatsz magadban a nagy semmi kellős közepén, oszt' helló. A peace-jelet is elfelejtheted, ha már belekeveredtél, hiszen azok az erők, amik az idő egy pontján robbanóelegyet alkottak, később sem fognak vaníliás kólává egyesülni.
    Az átkaroló hadműveletek jelentős része nem csap át globális háborúba, hanem néhány hirtelen felindulásból elkövetett határvillongás után elnyomja a balhét a hétköznapi unalom. A probléma ott kezdődik, ha a túloldalt olyan tereptárgyakat fedezel fel, amik birtoklása nélkül úgy érzed, hogy az egész nem ér egy ruppót sem. Nem adják, persze nem adják könnyen, de leginkább sehogy sem, és ilyenkor nem marad más lehetőség, mint rózsaszín filctollal hadüzenetet írni, és felkészülni a válaszcsapásra – vagy annak a teljes hiányára. Franz Kafka erről így beszél:

Persze mindenki harcol, de az én küzdelmem valóságosabb, mint másoké, a legtöbben mintegy alvajáróként küzdenek, ahogy álombeli kísértéseket hessegetünk, én azonban kiléptem a sorból, és valamennyi rendelkezésemre álló erőt megfontoltan és gondosan kihasználva harcolok.
    Győzelemre nincs esély – hidd el, nincs –, tehát az áhított béke sohasem fog beköszönteni abban a formában, ahogy a taktikai egységek irányítása közben elképzeled. Makacs vagy, mindennél makacsabb, ezért sohasem fogsz visszavonulni. Az egyetlen dolog, amit elérhetsz – sokszor több évig tartó lövészárokban fetrengés után –, az a fegyverszünet. Ennél ideálisabb állapot nincs, mert eltűnik a határról a vasfüggöny, és átsétálhatsz anélkül, hogy hazudnod kellene a vámosnak. Láthatod – és ha ügyes vagy, meg is tapogathatod – azokat a területeket, amik fölött át akartad venni az uralmat, és átélheted azt a gyönyörű érzést, amikor valami fontossá válik számodra. Egyszerűen csak azért, mert létezik.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.08.01.)

feb 20 2008

a genetikai csapda megoldása

Azon gondolkoztam, hogy a tettetett, vagy valós butuskaságnak mi szerepe lehet a reprodukcióban? Mi készteti arra a férfiakat, hogy ennek jelei hatására a lehető leghamarabb, de inkább azonnal megtermékenyítsék a nőt? Hogyan tudott ezzel a genetikai csapdával fennmaradni az emberi értelem?

A genetikai csapda című bejegyzéshez érkezett egy érdekes hozzászólás. Ezt a szerző engedélyével kicsit átszerkesztettem, és bemásolom ide. Tehát a felvetésre a válasz:

    Úgy hogy ez az a mechanizmus, amin keresztül aktiválódnak a férfiba valahogy átszivárgó anyai ösztönök, ami arra késztet minket, hogy védjük meg (és dugjuk meg) az ilyen ártatlan(nak látszó) lánykákat. Valamilyen szinten minden férfi pedofil egy kicsit. Ezért tetszenek jobban a nagy szemű, kerek arcú, finom (gyerekes) vonású nők mindenkinek, mint a drabális, igavonó típusok. Aki nagydarab, erős nőt választ, az inkább anyukára vágyik, mint nyunyikára. Hölgyek-urak, meg lehet sértődni ezen, de a tények sajnos makacs dolgok.
    A színlelt, vagy valós butuskaság váltja ki belőlünk azt a fajta romantikus és gyengéd érzést is, ami a nők oltalmazására késztet minket. A genetikai szelekció alapja tehát az, hogy a jól megdugott, majd jól megvédelmezett nőstények nagyobb valószínűséggel örökítik tovább a férfi génállományát, illetve a sajátjukat is, ezért mind a finom nőies (gyerekszerű) vonások, mind az erre reagáló férfiak nagyobb számban fordulnak elő.
    Ennek a logikának az alternatívája a promiszkuitás + többnejűség + alfahím verzió, ami a csoportosan élő emlősök többségét jellemzi, beleértve a csimpánzokat is. Ott a hímek szelektálódnak, és a populáció 30 főjéből csak egynek van joga végigdugni a nőstényeket, ergo a férfiakban csöppnyi gyengédség nincs, a nőstények feszültség levezetésére szolgáló lukak, illetve a jutalom a hatalmi harcért.(nőstények meg erre a lukszerepre vágynak) Az emberekben ez a két "stratégia" keveredik.

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.07.27.)

süti beállítások módosítása