jan 24 2010

viszon'hallásra!

Van egy elméletem az énblogokról. Azért ámítás és képmutatás az egész műfaj, mert köze nincs a szövegnek ahhoz, amit az ember magának írna a titkos naplójába. Olvassák az ismerősök, ezért kétszer is meggondolja a szerző, hogy kitesz-e olyan anyagot, amiért magyarázkodnia kell anyukának, vagy nyunyikának. Jó esetben olvassák vadidegenek is, de nekik meg nyomni kell a vicces/vagyány/vérparaszt/depressziós vonalat, amit megszoktak, amiért visszajárnak.
    Én is így csinálom, természetesen.
    Történt, hogy a szilveszteri bulin megbotlottam kicsit erkölcsileg. Nagyon különleges és egyedi történet, még biztos nem hallottatok hasonlót: A csatakrészeg fiú rámosolyog a beszívott kislányra, majd elvonulnak a hátsó lépcsőre beszélgetni, oszt' helló. Lehet, regényt kéne írnom belőle, vagy trilógiát, annyira zseniális és egyedülálló téma, ráadásul még nem dolgozta fel senki, szóval a Nobel-díj garantált.
    Megemlékeztem az ügyről egy posztban, ami fent is volt tíz percig, aztán beparáztam a következményeken, és töröltem. Tök értelmetlenül egyébként, mert kiment vagy százhetven embernek, aki rss-ből olvas... szinte hallottam Gábriel arkangyal gúnyos hangját, ahogy azt mondja: "You fucked".
    Leültem gondolkozni, és első körben arra jutottam, hogy hagyom a fenébe az egész blogosdit, mert így nincs értelme. A Tündérgyár nevet egyébként is a kocsmára testáltam, abban viszont én csak X tényező közül vagyok az egyik, és nem jönne ki jól, ha a hülyeségeimet továbbra is ezen a néven publikálom. Persze tovább rágódtam az ügyön, és eszembe jutott egy régi ötletem: Sosem vonzódtam az önéletrajzokhoz, de az enyém olyan töménységben tartalmaz vállalhatatlan elemeket, hogy érdemes lenne talán megírni. Legyen a címe "Az ember, aki sose volt ott". És ne izzadtságszagú önvallomásokra számítsatok, hanem egy vérbeli brazil szappanoperára, aminek a szerzője túl sok Indiana Jones filmet nézett. Ármány, szerelem, sötét titkok, gépfegyveres katonák az ukrán-fehérorosz határon, foglalt ház, börtönablak, természetfeletti élmény, minden lesz benne. Lehet, nem kéne dicsekedni az ilyesmivel, de nekem legalább történtek említésre méltó dolgok az életemben, és nem bánom, hogy így alakult.

    Ezt a blogot most befejezem, de nem törlöm ki, mint ahogy szoktam általában. A Tündérgyár Presszónak van már saját oldala és népes baráti köre a facebookon, én pedig a boholy.blog.hu-n folytatom.

    Ráken'roll!


dec 29 2009

a szőke, nagymellű pultoslányokról

Csörög a telefonom, Zoltán hív a Tündérgyár vezetőségéből, hogy menjek már le az építkezésre, mert egy csávó engem keres. Eléggé megszeppent hangon hadarta ezt el, és hiába kérdeztem, nem bocsátkozott részletekbe. A pince vállban kicsit szűk volt a képen látható fiatalembernek, aki kedvesen üdvözölt egyébként, és elmondta, hogy a Harder Generation oldalon olvasott rólunk egy posztot, és lejött úgymond felajánlani a szolgálatait. Néztem nagyokat meg hümmögtem magamban, hogy mi egy kedves helyet szeretnénk csinálni, oda megnehogymá' lejöjjön egy rommá varrt benga nagy állat, de tovább beszélgettünk, és erősen megváltozott a véleményem. A Srácot Cziegler Andrásnak (ismertebb nevén: Gnoo) hívják, és ő üzemelti/zárja be éppen a Torpedo kávézót. Tett is egyből egy visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy vigyünk el onnan mindent, amire szükségünk van, mert ő már csak egy búcsúbulit rendez szilveszterkor, aztán viszon'hallásra.
    Mivel ezen a helyet négyen csináljuk, legalább ötféle véleményünk van bármilyen kérdésről, és folyamatosan vitatkozunk. Egy dologban azonban teljes volt az egyetértés, hogy pultosnak nagymellű szőkét veszünk fel, aki mosolyog, domborít, és meg vannak érte őrülve a vendégek. Ahogy nyomta nekem a szöveget Gnoo, rájöttem, hogy mindez tévedés volt, mert pontosan egy olyan arca van szükségünk, mint ő. Tény, hogy simán megdumált az ember, de ezt is az ő javára írom, mert a Jedikhez hasonlóan én sem dőlök be az elmetrükköknek. Legalábbis általában. Hatalmas ember, hatalmas szív, hatalmas szöveg, ez az ő titka. Szilveszterkor már velünk is lesz, mert úgy döntöttünk, hogy a Torpedo záróbuliját összevonjuk a romokon táncolós szilveszterrel. Aki még jönni akar, az igen gyorsan kérjen meghívót, mert rengetegen jelentkeztek, és véges a keret.


dec 28 2009

táncolj a romokon!

Több olyan pillanat is volt az elmúlt három hónapban, amikor esélytelennek láttam az ügyet, de túl vagyunk a nehezén, szóval szeretném bejelenteni a "táncolj a romokon" fantázianevű szilveszteri bulinkat!
    Ezzel párhuzamosan elindult a tundergyar.hu oldal is, ami kifejezetten a kocsmával foglalkozik. Ott (és a facebookon, vagy az iwiwen) megtaláltok minden szükséges információt. Fontos, hogy a rendezvény ingyenes, de zártkörű, tehát meghívót kell rá kérni. Még fontosabb, hogy én leszek az egyik Dj, kivéve ha lehányom a keverőpultot, mert akkor Jó Vincent agyonver engem. Az is lehet persze, hogy a következő napokban megiszom a rám bízott velkámdrinket (Krupnik nevű lengyel csodacucc), akkor meg Dj Pacsi borítja rám a hangfalakat, szóval mindenképpen végem lesz, ne hagyjátok ki.

Tündérgyár az iwiwen>>
Facebook event>>
Lotterfeld Boholy a facebookon>>

    Jó szórakozást!


dec 26 2009

Kedves Krisz!

Szeretnék neked boldog születésnapot kívánni! Kicsit furcsának tartom, hogy az emberek ilyenkor téged baszogatnak, hogy vigyél nekik ajándékot, szóval én most nem kérek semmit. Sőt. Reggel egy röpke ima keretében javasoltam apádnak, hogy a három tenor mintájára rendezzen neked egy közös Michael Jackson, Freddie Mercury, Elvis Presley koncertet. Remélem nem linkelte el az öreg a dolgot, és élvezed a műsort.

Üdv:

Boholy


dec 19 2009

a csodák barlangja

Szeretnénk, ha a Tündérgyár egyedi hangulatú hely lenne, ezért nem kevés időt-energiát fektettem abba, hogy különleges tárgyak után nyomozzak. Így jutottam el egy önkormányzati raktárba, ahol az örökös nélkül elhalt emberek holmijait őrzik. Nem egy vidám hely, mert válogatás nélkül ide kerül minden, a képeslapoktól kezdve a járókeretekig, amik egy egész termet foglalnak el. Világítás az nem nagyon van, elemlámpával kell botorkálni a lomok között. Kicsit féltem is, hogy megharap egy zombi, de csak néhány öreg patkánnyal találkoztam, azok is eliszkoltak, ahogy rájuk világítottam. Ha valaki kommunista díszletek közt akarna horrorfilmet forgatni, annak ideális ez a raktár, mert az elmúlt hatvan év minden jelképe és státuszszimbóluma megtalálható itt. Egy barna ruhásszekrény mélyén pedig igazi csodát találtam: Ez kérem, egy harminc éves Tisza tornacipő, ami bontatlan gyári csomagolásban élte túl a rendszerváltást. Soha senki sem viselte előttem, ráadásul 43-as, ami pont jó a lábamra. Utoljára az acélbetétes Jettának örültem ennyire.


dec 18 2009

jellemző

Én: Nekem általában precíz csajaim voltak. Sőt a legjobb egy vérprecíz, rendmániás, ókonzervatív nő volt.
Ő: Miért?
Én: Azokat vonzom, úgy látszik.
Ő: De miért az a legjobb?
Én: Elképesztően jó segge volt...


dec 10 2009

Tündérgyár Kft.

Elmesélek egy igaz történetet:

A hatvanas években, amikor dúlt a hidegháború, nagyon főtt a feje az elvtársaknak. A kapitalisták tízezerszámra gyártották a tündéreket, míg a vasfüggönyön innen nem volt meg a szükséges technológia. A tündérgyártás minden kellékét COCOM-listára tették a gaz nyugatiak, ki kellett hát találni valamit. Persze szigorúan materialista alapon, mert az mégis hülyén nézett volna ki a kommunizmus kellős közepén, hogy varázslat segítségével állítanak elő egy terméket. Összedugták hát a fejüket a nagyokosok Moszkvában, és azt sütötték ki, hogy a szocialista tündér mechanikus alkatrészekből áll, nem kell ide semmilyen hókuszpókusz. Mivel a KGST-ben felosztották az országok közt a termelést, úgy határoztak, hogy nekünk, a legvidámabb barakknak kell megoldani a problémát. Nosza, össze is állt a Videoton, a Csepeli Vas és Fémmű, meg a Lemezárugyár, és létrehozták az I. sz. Tündér-összeszerelő üzemet Budapesten, a Tűzoltó u. 22-ben.
    A termelés zavartalanul folyt egészen a rendszerváltásig, amikor is privatizálták a céget. Az új tulajdonos próbálkozott egy darabig, de feladta végül és kihelyezte a gyártást Kínába. A Tündérgyár így elárvult és pusztulásnak indult. Néhány irányított szerencsés véletlennek köszönhetően megismertem Zoltánt, a komplexum jelenlegi gazdáját, aki mit sem sejtve a legendás hely múltjáról, raktárnak használta az egészet. Miután elmeséltem neki ezt a történetet, kutatásokba kezdtünk és rengeteg dokumentumot találtunk: Prototípus-alkatrészeket, gyártósor maradványokat, megrendelő és anyagigénylő lapokat, korabeli Népszava cikkeket, sőt még Híradó részleteket is előástunk az archívumból. Gondolkoztunk, hogy miképpen is lehetne tisztelegni a magyar tündérgyártás úttörői előtt, ezért azt a szerény célt tűztük ki magunk elé, hogy létrehozzuk itt Budapest legtutibb szórakozóhelyét, úgysincs a környéken semmi, mióta bezárt a Kulti meg a Almássy tér. Bevontuk a vállalkozásba Pacsorasz Viktort, akinek a blogom legolvasottabb posztja köszönhető, valamint a megatapló bloggercelebet, Vincentet, aki a hangtecnnikáért és a programokért fog felelni.

ÖRVENDEZZETEK, MERT MEGNYITJA KAPUIT A TÜNDÉRGYÁR!

    Várhatóan január közepén-végén leszünk kész teljesen, de szilveszterkor nyílt napot tart a vezetőség, szeretettel várjuk a gyárlátogatókat egy hatalmas bulira. Ömleni fog az alkohol, és neves művészek szórakoztatják a nagyérdeműt:

Dj Pacsi: zenbuddhista filodendron szett
Dj Boholy: zsilettpenge és tükörgömb szett
Dj Vixi: bárgyú dalok szett
Dj Gyűlölet: büntető szett

    Beugró nincs.

    Ha esetleg valakinek lapul néhány kordokumentum a fiókjában, vagy eredeti tündéralkatrészeket talált a padláson, feltétlenül vegye fel velünk a kapcsolatot, nagyon jó pénzt sok sört fizetünk az ereklyékért. Íme néhány kép a feltárási és restaurálási munkálatokról:


1: ilyen volt... 2: ...ilyen lett 3: megfáradt munkásember 4: lotterfeld gróf munkavédelmi zászlóval 5: péntek tizenhárom 6: a kortár sirodalom utolsó reménysége és a csiszolókorong


Celebriadó! Bevontunk néhány hírességet is a munkálatokba: Könyvtáros Tezsvér sittet lapátol. Rósz Gyuri és Rácz Pisti okosan néznek. Mindketten a Vidámpark, és az Ugatha Christie zenekarban játszanak.

Ha a Tündérgyárat újra akarjuk indítani, termékekere van szükségünk. A következő képsorozat az első magyar tündércastingon készült. Nincs még késő, tüdérlányok és tündérfiúk jelentkezését várjuk!

Rengetegen segítettek abban, hogy létrejöjjön ez a hely, mindenkinek igyekszem megköszönni a munkáját. Közülük mégis szeretném kiemelni a Szilvuplé Varieté legénységét, élükön Pápai Gáborral. Rengeteg szakmai tanáccsal és felszereléssel járultak hozzá, hogy ne akadjunk el a legelején. Nagyon sok időt vesződtek (és még fognak is) velünk, és végtelen türelemmel válaszoltak a butábbnál butább kérdéseinkre. Ahogy ők hozzánk állnak, az az üzleti fair play magasiskolája.


Szent Gábor elmélkedik és áldást oszt

Szevasztok, találkozunk szilveszterkor!


dec 04 2009

a banki ügyintéző esete a hétlábú pókkal

Ezt a zseniális levélváltást egy angol nyelvű blogon találtam*, forrás itt. Válságmenedzsment felsőfokon: Ha szorongatnak a hitelezőid, rajzolj nekik valami szépet!

Feladó: Jane Gilles
Címzett: David Thorne
Tárgy: Lejárt számlatartozás

Kedves David,

Cégünk nyilvántartása szerint önnek 233,95 dollár lejárt számlatartozása van. Ha már befizette az összeget, kérem vegye fel velünk a kapcsolatot hét napon belül, és igazolja a tranzakciót.

Tisztelettel, Jane Gilles



Feladó: David Thorne
Címzett: Jane Gilles
Tárgy: Re: Lejárt számlatartozás

Kedves Jane!

Pénzem az momentán nincs, ezért küldök önöknek egy pókot ábrázoló rajzot. A grafika értékét 233,95 dollárra becsülöm. Remélem ez így megfelel önöknek.

Üdv, David




nov 27 2009

bodza-birodalom

    Képzelj el egy takaros, kocka alakú házat. Minden szobában rend és tisztaság uralkodik. Különösen a nappaliban, ahol szép szimmetrikusan vannak elrendezve a bútorok, középen meg egy hatalmas barna vitrin áll. Az üveg mögött katonás rendbe állított porcelánfigurákat lehet látni. Közülük az egyik én vagyok, legalábbis most még úgy tűnik. Igen az, a bárányka és az aprópénz-tartó aranyhal között. Egy pirospozsgás arcú kisfiú, aki hímzett ruhában táncol. Persze igazából nem vagyok se kisfiú, se porcelánbaba, csak ebbe a kellemetlen helyzetbe kényszerítettek. Valójában olyan koboldszerű kis szörnyűség vagyok, amivel tele van a Bodza-birodalom. Igazából csak egy bodzafa van arrafelé (meg két mogyoróbokor, nyolc kövirózsa, és néhány tő csenevész szőlő), de valahogy meg kellett különböztetni a szomszédos építőanyag teleptől, így lett Bodza-birodalom. Különösen azért, mert Ketyó nagyon szerette a virágait vízbe áztatni, és átszellemült arccal szürcsölni egy világoskék bögréből. Ketyó egy dittyós koldus, aki titokzatos útjai közben gyakran megpihen itt. Ilyenkor összeszedi az eldobált szemetet, bűvésztrükköket tanít a gyerekeknek, és arra biztatja őket, hogy lopjanak neki cigarettát a szüleiktől. Én is gyerek voltam, csak egy foltos sánta kutya koboldszerű kis szörnyűséggé változtatott. Utána meg is értettem rögtön, hogy ő Moha Gróf. Egy zárkózott, és finom úriember, csak foltos sánta kutyának álcázza magát, nehogy mindenféle népek rátegyék a kezüket a vagyonára. De hát én sem voltam akkor már Micike, hanem egy koboldszerű kis szörnyűség, tehát nem róhattam fel neki a kétszínűségét. Meg egyébként is én kértem, hogy változtasson át. Úgy véltem, hogy egy koboldszerű kis szörnyűségnek könnyebb élete van, mint apukámnak, aki tetőfedő, és mindig elszédülök, amikor leinteget nekem iskolába menet.


nov 23 2009

régi idők pornója

Szemétség, hogy bezárták a verseny utcai piacot, mert hol fogok most kommunista plakátokat, Misa macit, és egyéb csetreszt vásárolni? Ha valami, hát ez tényleg hungarikum volt, a nagy magyar valóság. Amikor utoljára ott jártam, belebotlottam egy csávóba, aki oldschool pornóképeket árult. Nem nyomtatott újságot, hanem eredeti fotókat. Galamblelkű és kiskorú nézőink ne kattintsanak a képre.


nov 18 2009

jellemző

Én: Nekem megvan az a könyv.
Ő: És odaadod?
Én: Biztos, hogy nem.
Ő: Akkor milyen szempontból releváns iformáció az, hogy neked megvan? Úgy értem például... Mittudomén, én sem mondom minden jöttmentnek hogy hát figyi, nekem van itt egy puncim. Persze egyértelmű hogy van, de ilyet maximum és kizárólag akkor mondok valakinek, ha fel akarom rá hívni a figyelmét.


nov 18 2009

ipari kémeink jelentik

elefánt matrica reklám, kicsit másképp buszjeggyel olcsóbb a szex aranka, szeretlek! (kötelező) szerzői jogi kérdés guantanamoban csatlakozom nyaunyaunyáú és az a durva, hogy nem vicc kell a kopasz medve menő? birka rádió ink trailer gigantikus lökhárítók


nov 17 2009

vendégszereplés

Feltámadt végre poraiból Könyvtáros Tezsvér olvasónaplója, ezért a Stalker könyvvel, fimmel és játékkal foglalkozó posztom ott vendégszerepel. Sajnálom egyébként, hogy visszatért, mert nem nevezhetem lecsúszott celebnek, aki mióta megnősült, szőrt növesztett a hátán és azzal tölti az  idejét, hogy az ujjatlan pólóját díszítő okádékfoltra fülzsírral rajzol mosolygós szmájlit. Erre tessék!


nov 13 2009

alone in the dark

Nem vagyok horror rajongó, és a depresszióval is jól állok mostanában, de a többi művészeti ággal ellentétben a festészet csak akkor fog meg, ha megijeszt, ha maga alá temet. Ezért is vagyok hulla szerelmes Veronikába, csak ő most nem rajzol nekem sajna, mert utolérte a válság, és nem látja a sárga csekkektől a monitort. A csendéletektől hányok, a portrékat unom, a geometriai alakzatokat pedig már hetedikes koromban is gyűlöltem, most sem vagyok velük másképp. Be is mutatnám akkor három kedvencemet:

Daniel Danger: Ez a huszonéves, láthatóan flúgos csávó New Englandben él, és igazából nem is fest, hanem szitával dolgozik. Ez egy nyomdaipari eljárás, az a lényege, hogy egy szövetet bekennek emulzióval, ami igen érzékeny a fényre. A kívánt mintát filmre, vagy fóliára nyomtatják, ráhelyezik a szitára, és valami reflektorszerűséggel megvilágítják. A művelet végén a szövet pórusai eltömődnek, kivéve ott, ahol szükséges, és át lehet rajta trutymákolni a festéket. Daniel kettő-öt ilyen réteggel dolgozik. Tervez egyébként zenekari plakátokat és CD-borítókat is. Elég érdekes figura leget, mert a kontakt menüpont alatt csak egy e-mail címet ad meg, és bevallja, hogy se stúdiója, sem állandó lakhelye nincs, de külön kérésre elárulja, hogy melyik kollégium, melyik szobájában lehet vele találkozni...

Tiny Media Empire>>

 

Caspar David Friedrich: (1774-1840) Németalföldi festő. A művészek új generációját képviselte, nem egy mecénás "tartotta ki", hanem saját magát menedzselte, és a képei eladásából élt. Politikailag a mélynémet labanc.info vonalat képviselte, ezért az embereket általában nemzeti viseletben ábrázolta, és valami jó nagy kőre, vagy talapzatra állította őket, hangsúlyozva a földközeliséget és magabiztosságot. Mániákusan hitt a szimmetriában, ami szerintem nem kúl, viszont a tájképei egyszerűen félelmetesek. Remélem, Dan Brown sohasem fog írni a Friedrich-képekbe rejtett szimbólumokról. Tessék, keressétek meg őket.

Caspar David Friedrich galéria>>

 

Zdzisław Beksiński: (1929-2005) És végül a Mester. Festő, fényképész, szobrász, a világ legismertebb lengyel fantasy művésze. Ha a képek esetleg visszaköszönnek az Alienből, vagy a Silent Hill játékból, az nem a véletlen műve, mert a horrort (kis túlzással) Beksiński találta fel, és őt másolja azóta is a fél világ. Imádja a posztapokaliptikus környezetet, a vallási szimbólumokat, sőt a hétköznapi témákat (mint itt a kutyával sétáló vak) is úgy tudja megközelíteni, hogy megszorul az emberben a kula. A halála éppen annyira szürreális volt, mint a képei. Lakott nála egy család, gondnoki feladatokat láttak el, és húzogatták kisebb összegekkel az öreget. Beksiński az elején még pénzelte őket, de amikor látta, hogy ebből semmi sem kerül vissza hozzá, bekeményített. A következő próbálkozásra beintett, mire a nagyobbik fiú tizenhét késszúrással végzett vele.

Zdzisław Beksiński galéria>>


nov 11 2009

szócikk a Boholy-féle világenciklopédiából

Webkettő (fn): Egy csillió dollárból létrehozott rendszer, mely professzionális keretet ad az üres fecsegésnek. Mivel az emberiség a lényegtelen dolgok megvitatásánál csak dugni szeret jobban, borítékolható, hogy a közösségi virtuális szexben fog kiteljesedni.

Kapcsolódó poszt: kurvák és gengszterek


nov 09 2009

fantastic planet

Ez az animációs sci-fi Rene Laloux munkája, 1973-ban készítette. Neki köszönhető egyébként az Idő Urai is, valamint a Light Years, amit szerintem nem mutattak be nálunk.
    Olyan érzés nézni a filmet, mintha egy festő műtermében ülnék, és a mester pasztellkrétával rajzolna nekem másfél órán keresztül. A korabeli animációs technikáknak megfelelően rengeteg az állókép, ismétlődnek a hátterek és a karaktermozgások, viszont olyan meseszerű az egész, annyira gyönyörűek a színek, hogy magasan veri a Disney filmjeit még ma is. Jó, a művészet nem futóverseny. Nem győzni kell, hanem időtálló értéket teremteni, és az a fontos, hogy az alkotás a későbbi művekkel szemben is megállja a helyét. Ez egyértelműen sikerült, mert a Fantastic Planet harminchat év után is jelentős rajongótáborral bír.
    A Traag bolygón furcsa népek élnek. Emberszerűek, de akkorák, hogy még Pete Steele is elférne a tenyerükben. Miután sok tízezer év után eljutottak a technikai fejlődés csúcsára és bejárták az Univerzumot, felfedeztek egy különleges meditációs technikát, ami annyira megtetszett nekik, hogy mással már nem is foglalkoznak. Ez az életük. Üldögélnek otthon, varázsgombát majszolnak, lelkeik pedig szappanbuborékba zárva rekednek össze-vissza. Jó, mi? A Traagok még egy korábbi expedíció során kapcsolatba kerültek a földi emberekkel, és néhányat magukkal hoztak a bolygójukra. Nem tartják sokra a fajtánkat, igazából úgy tekintenek ránk, mint a patkányokra, akik sajnálatos módon elszaporodtak. Az emberek (helyi elnevezésük: Om) egy részét megszelidítették és a Traag gyerekek tartják őket aranyhörcsög helyett, míg a többiek a vadonban élnek, kis primitív társadalmakban. A Traagok néhány évenként Om-talanítást tartanak, amikor is méreg pasztillákat szórnak az emberek búvóhelyeire. Nem gonoszak igazából, nem gyilkolni akarnak, csak méretben és tudásban annyira felettünk állnak, hogy nem tekintenek minket értelmes lényeknek. Na és itt lép színre Terr, a főszereplő, aki megváltoztatja a történelmet...
    Az egész film fent van a youtube-on, persze tíz perces részekben. Ha valaki szeretné megnézni egyben, írjon nekem (b.lotterfeld kukac gmail pont com), küldök linket és magyar feliratot. Íme, néhány kép kedvcsinálónak:


nov 06 2009

a képmutatásról

Feltöltöttem a youtube-ra egy régi számot a nyolcvanas évekből. Sejtettem én, hogy kiszúrja a rendszer a jogvédett tartalmat, így is lett. A következő levelet kaptam:

Dear blotterfeld,

Your video, Pet Shop Boys - Suburbia, may have content that is owned or licensed by EMI.

No action is required on your part; however, if you are interested in learning how this affects your video, please visit the Content ID Matches section of your account for more information.

Sincerely,
- The YouTube Team

Ez magyarra nagyjából így fordítható:

Kedves Bojci!

A Pet Shop Boys szám, amit feltöltöttél, az nem a tiéd, hamem az EMI lemezkiadó tulajdona.

De semmi gond, szarj bele magasból. Mi is azt tesszük!

Üdv:

Youtube


nov 05 2009

jellemző


nov 04 2009

kibaszás

Már többször beszóltak nekem, hogy látványosan félrefordítok szövegeket. Az esetek húsz százalékában tényleg arról van szó, hogy benéztem valamit, a többinél viszont az a helyzet, hogy a szöveg magyarul béna, nyakatekert, netán olyan magas labda, amit képtelen vagyok kihagyni. Example:

Lily Allen - Not Fair / Kibaszás

ő tisztelettel bánik velem / azt mondja, örökké szeretni fog / felhív egy nap tizenötször / mert biztos akar benne lenni, hogy jól vagyok / tudod, még sosem találkoztam olyan pasival / aki mellett ilyen biztonságban éreztem magam / ő egyáltalán nem balga és éretlen, mint a többi srác / csak egy dolog nem stimmel / amikor oda jutunk, elég béna vagy az ágyban, és ez nagyon gáz / a szemeidbe nézek, meg akarlak érteni / majd szusszansz egyet, és láthatólag vége is van az egésznek / ez kibaszás, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is foglalkoznod kéne / mert sosem sikoltozom alattad / ez nem ér, ez így rohadtul nem jó / ez kibaszás, ez így rohadtul nem jó / velem is foglalkoznod kéne / de te csak használsz engem, igen, te csak használsz engem / itt fekszem az ágy közepén egy spermafolton / baszottul kizsákmányolva érzem magam, egész életemben csak szívtam / aztán eszembe jut az összes szép dolog, amit mondtál nekem / talán csak túlreagálom, talán mégis te vagy az igazi / ez kibaszás, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is foglalkoznod kéne / mert sosem sikoltozom alattad / ez nem ér, ez így rohadtul nem jó / ez kibaszás, ez így rohadtul nem jó / velem is foglalkoznod kéne / de te csak használsz engem, igen, te csak használsz engem

Különösen művelt, az agoltot jól beszélő nézőink kedvéért itt az értelem szerinti fordítás is:

Lily Allen - Not Fair / Ez nem ér

ő tisztelettel bánik velem / azt mondja, örökké szeretni fog / felhív egy nap tizenötször / mert biztos akar benne lenni, hogy jól vagyok / tudod még sosem találkoztam férfival, aki mellett ilyen biztonságban érzem magam / ő egyáltalán nem olyan mint a többi srác, akik olyan buták és éretlenek / csak egy dolog nem stimmel / amikor oda jutunk nem vagy túl ügyes az ágyban, ez szégyen / belenézek a szemeidbe, meg akarlak ismerni / és akkor csinálod azt a zajt és szemmel láthatólag vége is van / ez nem ér, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is törődnöd kéne / sosem késztetsz sikolyra / ez nem ér, és egyáltalán nincs ez így jól / nincs ez így jól, nincs ez így jól / de te mindig csak elveszel, igen, te mindig csak elveszel / nedves folton fekszem az ágy közepén / rohadtul kizsákmányolva érzem magam, egész életemben csak szívtam / aztán eszembe jut az összes szép dolog, amit mondtál nekem / talán csak túlreagálom, talán mégis te vagy az igazi / ez nem ér, szerintem nagyon önző vagy / nagyon önző vagy, nagyon önző vagy / velem is törődnöd kéne / sosem késztetsz sikolyra / ez nem ér, és egyáltalán nincs ez így jól / nincs ez így jól, nincs ez így jól / de te mindig csak elveszel, igen, te mindig csak elveszel


okt 28 2009

szólózzatok amíg iszom, bazmeg!

A művészet akkor hiteles, ha képes a közönségnek önmagát - mármint a közönséget - bemutatni egy teljesen új perspektívából. Ugyanis az embert sohasem a műalkotás érdekli, hanem a reláció, ami közte meg a dal, kép, szobor, film, stb. között kialakul. Ha a művész saját magát helyezi a középpontba, olyanná válik, mint a parkban matyizó szatír, pedig az lenne a dolga, hogy rám mutasson és meséje el, mi lenne, ha... Ebből a szempontból a Vidámpark zenekar teljesen hiteles, mert úgy éreztem magam a koncert végére, mintha egy életre szóló jeggyel a zsebemben, húsz éve köröznék a 906-os (régebben 6É) éjszakai buszon. Az előttem lévő ülésen hajléktalan alszik az ablakhoz dőlve, beszívott egyetemisták  röhögnek random csoportokban, ráncosodó gruftik stírölik az épphogy ivarérett emósokat, mellettem pedig egy miniszoknyás csaj öklendezik. Remélem, nem fog az ölembe hányni.
    Az ember huszonöt éves korára kiöregszik a mindennapi ráken'rollból. Vesz kocsit, összeköltözik valakivel, aztán esténként inkább otthon sörözik, és bámulja a Dr House-t, mert ez az élet rendje. Őz Zsolti viszont 1989-ben felszállt a 6É-re a Móriczon, és azóta ingázik egyfolytában. Úgy is néz ki. A karakter kissé leharcolt, tragikomikus, de hiteles és szerethető. Úgy él, ahogy én sohase mernék, pedig nem tartom magam egy mókuskerékbe zárt fazonnak.


A csepeli Michael Jackson. Forrás: bemmozi.blogspot.com

    A Vidámpark két felállásban játszik. A billentyűvel, vokalistákkal és szaxofonnal dúsított verzió mellett működik a Vidámpark-Hard, avagy Kisvidámpark, ami egy klasszikus kvartett: ének-gitár-basszus-dob-ennyi. A dobos kivételével mindenki itt van a régi Ugatha Christie-ből. Őket láttam múlt hét szombaton a Bem Mozi kávézójában.
    Egy átlagos koncert úgy kezdődik, hogy az Őz mattrészeg, és teljesen esélytelennek tűnik, hogy kiálljon a színpadra. Aztán valahogy feltámogatják, belekapaszkodik a mikrofonba, lenyomja a műsort, és a végére kijózanodik. Itt ez most fordítva történt. Amikor elkezdtek zenélni, Zsolti láthatólag teljesen tisztában volt vele, hogy hol van és miért. Valaki hozott azért neki sört, amikor az elfogyott, került helyette másik, és a koncert közepére már beütött a szalonspicc. Aztán amikor minden elfogyott, "Szólózzatok amíg iszom, bazmeg!" felkiáltással elvonult a büfébe, de meg kell hagyni, időben visszért, pedig erre nem tettem volna nagyobb összeget.
    Alkoholos befolyásoltság alatt az embernek érdekes ötletei támadnak. Mivel a zenekar bevallottan nem szereti a Csak Lassant, Őz magához vette a gitárt, és elkezdte játszani. Fontos itt megjegyezni, hogy Zsolti nem egy Jimi Henrdix, és sokszor nyomták már rá a technikusok a mute gombot, amikor hasonlóval próbálkozott. A hangzással most nem is volt gond, de addigra már kiégett az egyensúly-modul, a gitárt meg két kézzel kell fogni, ugye. Az lett volna ilyen, ha Jézus kezeiből kihúzzák a szögeket és megkérik, hogy énekelje már el a Sing Halleluját, hát biztos lekoccolja néhányszor a mikrofont. Külső segítséggel végül sikerült a produkció, amit fel is vettem videóra, de szerencsére annyira sötét volt, hogy nem látszik belőle semmi sem. Viszont csináltam színvonalas klipet az egyik legnagyobb Vidámpark slágernek, íme:

A Vidámpark honlapja
A Kisvidámpark honlapja

Koncertek:

Nov. 14. Bem mozi
Nov. 24: Gödör
Dec. 06: Cökkpoint
Dec. 11: Pécel

Ha keresztül tudom vinni a dolgot, lesz Vidámpark szilveszterkor is, csak még nem árulhatom el, hogy hol.


okt 26 2009

juteszembe!

Olvassátok el legújabb zseniális dalszöveg fordításomat: Arthur Simms: It's only mistery

Tündér Gabriellának pedig boldogat!


okt 22 2009

unokáink is látni fogják


okt 20 2009

a legkisebb is számít

Minden alkalommal megesküszöm égre-földre, hogy soha többé nem megyek be a teszkóba, aztán megfeledkezem a fogadalmamról, és megszívom újra. Azért lehet talán, mert megvan nálam is az az egyedül (súlyosabb esetben macskával) élő férfiakra jellemző kényszerképzet, hogy zoknit meg alsónadrágot kizárólag hipermarketben árulnak. Bedobálom a bevásárlókocsiba a rongycsomókat, aztán nézem, hogy milyen szánalmas ez, és megy rá még két tálca sör, persze csak azért, nehogy kilógjak a tömegből. Gyűlölöm az egészet, ugyanúgy, ahogy az alkalmazottak gyűlölnek engem. A biztonsági őrökről külön tanulmányt lehetne írni. A cég szlogenjének szellemében egy olyan sincs köztük, akinek a magassága meghaladja az egy méter hatvan centit. Ránézésre olyan csávók, akik ha bemennek egy kocsmába, egész biztosan nem ússzák meg pofon nélkül. Nem gonoszságból, hanem unalomból veri agyon az ember az ilyet, mert olcsóbb időtöltés a csocsózásnál és tartalmasabb a politikai eszmecserénél. Én azt szoktam csinálni, hogy hátulról sunyin rátolom a bevásárlókocsit a bodrira, majd valami halál megalázó módon elnézést kérek, nagyjából így: Boccsssánatt!
    Legutóbb meg az volt, hogy kifogtam a leglassabban haladó sort. A pénztáros folyamatosan szívott a nyomtatóval, ami negyven perc elteltével, éppen akkor exitált, amikor kipakoltam a cuccaimat. Telefonálgatott, nyomogatta a gombokat, de nem történt semmi. Megkérdeztem tőle, hogy mennyi ideig tart ez a dolog, erre odavetette, hogy sokáig, és jobban járok, ha átállok egy másik sorba. Amikor felvetettem azt az ötletet, hogy nyitni kéne most egy pénztárat, ahol természetesen én leszek az első, a képembe röhögött, hogy ez egész biztosan nem fog megtörténni. Miért is nyitnának újat, amikor van nyitva elég, nem látom? Panaszkönyvezni nem volt időm, csak megkértem a hölgyet, hogy dugja fel magának az árut, és elindultam kifelé. Na, erre ott termett három mininindzsa, mert mit képzelek én, hogy nem fizetem ki a cuccot, amit otthagytam? Őket már simán ignoráltam, és most véglegesen és legeslegutoljára és visszavonhatatlanul és kisdobosbecsszóra megesküszöm, hogy soha többé nem vásárlok a teszkóban. Ha százér' adják csomóját a vodkának, akkor sem.

    Tegnapelőtt felhívott valamiféle Gergő, aki a snowboard-bizniszben utazik. Megkért, hogy írjak szöveget a katalógusukba, mert nagyon tetszett neki a Knog prospektus, amit az év elején fordítottam. Egyébként az ausztrálok 2010-es cuccát is én fordítom, illetve már kész van, csak még olyan kardinális kérdéseket kell tisztáznunk, hogy a lowlives az magyarul prosztó, vagy tahó inkább? Na mindegy, a snowboardos ember küldött nekem egy vérgáz szöveget, amit a grafikusuk hozott össze. Ezt kínkeserves munkával lefordítottam magyarról magyarra, másnap meg kiderült, hogy rossz fájlt küldtek, bocsibocsi. Ezen annyira felhúztam magam, hogy egy szuszra megírtam életem első teljesen önálló reklámszövegét. Tessék:


okt 10 2009

ipari kémeink jelentik

alice csodaországban trailer hükkewonhwe amatapa röppeten parasztszimulátor cija figyi egy csodálatos karrier kezdete (lefelé kell scrollozni, meglesz a szöveg) melegbűnözés háromlábú macskával súlyosbítva ezen beszarsz yo ladába bee


okt 08 2009

karmarendőrség

A youtube-terror, a távkapcsoló nyomogatással súlyosbított esti tévézés netes változata: Valakinek eszébe jut egy régi klip, és azt mindenképpen meg kell nézni, a másik persze visszatámad, és kezdetét veszi az órák hosszat tartó küzdelem. "Jó, de ha most két számot mutatsz, akkor én hármat plusz a barbisat, mert az előbb is négy olyat néztünk, amit te akartál, sőt még a bídzsíszt is kiröhögted, amikor visszajöttél a vécéről!" Ismerős? Na, egy ilyen est folyamán került elő a Radiohead, Karma Police című dala, aminek magyar vonatkozása is akad, ugyanis a főszereplő Kovács Lajos, a Kontroll Béla bácsija.

Radiohead - Karma Police / KarmaRendőrség

karmarendőrség, tartóztassák le ezt a férfit! / képletekben beszél / zúg, mint egy fridzsider / és olyan, mint egy elhangolt rádió / karmarendőrség, tartóztassák le ezt a nőt! / kiborító a hitler-frizurája / tönkre kellett tennünk a buliját / te is így fogsz járni / így fogsz járni, ha szórakozol velünk / karmarendőrség, mindent odaadtam / amit csak tudtam / de nem volt elég / mindent odaadtam / amit csak tudtam / de még mindig tartozom / te is így fogsz járni / így fogsz járni, ha szórakozol velünk / és akkor egy percig nem tudtam, ki vagyok / egy percig nem tudtam, ki vagyok / basszus, egy percig nem tudtam, ki vagyok!