nov 13 2009

alone in the dark

Nem vagyok horror rajongó, és a depresszióval is jól állok mostanában, de a többi művészeti ággal ellentétben a festészet csak akkor fog meg, ha megijeszt, ha maga alá temet. Ezért is vagyok hulla szerelmes Veronikába, csak ő most nem rajzol nekem sajna, mert utolérte a válság, és nem látja a sárga csekkektől a monitort. A csendéletektől hányok, a portrékat unom, a geometriai alakzatokat pedig már hetedikes koromban is gyűlöltem, most sem vagyok velük másképp. Be is mutatnám akkor három kedvencemet:

Daniel Danger: Ez a huszonéves, láthatóan flúgos csávó New Englandben él, és igazából nem is fest, hanem szitával dolgozik. Ez egy nyomdaipari eljárás, az a lényege, hogy egy szövetet bekennek emulzióval, ami igen érzékeny a fényre. A kívánt mintát filmre, vagy fóliára nyomtatják, ráhelyezik a szitára, és valami reflektorszerűséggel megvilágítják. A művelet végén a szövet pórusai eltömődnek, kivéve ott, ahol szükséges, és át lehet rajta trutymákolni a festéket. Daniel kettő-öt ilyen réteggel dolgozik. Tervez egyébként zenekari plakátokat és CD-borítókat is. Elég érdekes figura leget, mert a kontakt menüpont alatt csak egy e-mail címet ad meg, és bevallja, hogy se stúdiója, sem állandó lakhelye nincs, de külön kérésre elárulja, hogy melyik kollégium, melyik szobájában lehet vele találkozni...

Tiny Media Empire>>

 

Caspar David Friedrich: (1774-1840) Németalföldi festő. A művészek új generációját képviselte, nem egy mecénás "tartotta ki", hanem saját magát menedzselte, és a képei eladásából élt. Politikailag a mélynémet labanc.info vonalat képviselte, ezért az embereket általában nemzeti viseletben ábrázolta, és valami jó nagy kőre, vagy talapzatra állította őket, hangsúlyozva a földközeliséget és magabiztosságot. Mániákusan hitt a szimmetriában, ami szerintem nem kúl, viszont a tájképei egyszerűen félelmetesek. Remélem, Dan Brown sohasem fog írni a Friedrich-képekbe rejtett szimbólumokról. Tessék, keressétek meg őket.

Caspar David Friedrich galéria>>

 

Zdzisław Beksiński: (1929-2005) És végül a Mester. Festő, fényképész, szobrász, a világ legismertebb lengyel fantasy művésze. Ha a képek esetleg visszaköszönnek az Alienből, vagy a Silent Hill játékból, az nem a véletlen műve, mert a horrort (kis túlzással) Beksiński találta fel, és őt másolja azóta is a fél világ. Imádja a posztapokaliptikus környezetet, a vallási szimbólumokat, sőt a hétköznapi témákat (mint itt a kutyával sétáló vak) is úgy tudja megközelíteni, hogy megszorul az emberben a kula. A halála éppen annyira szürreális volt, mint a képei. Lakott nála egy család, gondnoki feladatokat láttak el, és húzogatták kisebb összegekkel az öreget. Beksiński az elején még pénzelte őket, de amikor látta, hogy ebből semmi sem kerül vissza hozzá, bekeményített. A következő próbálkozásra beintett, mire a nagyobbik fiú tizenhét késszúrással végzett vele.

Zdzisław Beksiński galéria>>


A bejegyzés trackback címe:

http://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr131523667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tüske · http://ketertelmu.blog.hu 2009.11.14. 11:48:45

valamiért régi, jugoszláviai, második világháborús múzeumok emlékét idézik ezek a képek

fruschka · http://kaleid.blog.hu/ 2009.11.20. 18:58:54

Beksinskitől nekem ez a kép tetszik nagyon: flowformed.com/life/wp-content/uploads/2008/06/beksinski-17.jpg

egyébként tényleg vannak jó képei, de igyekszem nem nagyon beléjük feledkezni, különben magamba fordulok :)... gyönyörű a képi világa, de rohadtul nyomasztó és apokaliptikus, amitől viszonylag hamar megcsömörlök...

viszont Daniel Dangert nem ismertem, és azok a kékes képei az erdő felett lebegő lelkekkel marha jók...