A világgazdasági válság miatt lecseréltem a kínai robogómat egy kocsira. Az autóban mégsem fúj annyira a szél, könnyebb elviselni a nyomort, na. Feladtam egy hirdetést, hogy ilyen meg ilyen robogó van eladó, berugókar törött, hiányzik egy csomó csavar, egyébként meg szétvan a hengerfej, és ömlik belőle az olaj, hatvanötezer. Nem igazán kapkodtak érte. A magyar ember nem bírja a kihívásokat. Már arra gondoltam, hogy felgyújtom, amikor bejelentkezett egy csávó, hogy adna érte egy olasz robogót, aminek nincs semmi baja, viszont nem százhuszonöt, csak hetven köbcenti, de szét van tuningolva és száztízet megy. El is jött, megnéztem a gépet, de húztam a számat, ahogy kell, mire felajánlotta, hogy ad még mellé tíz rongyot. Megírtuk az adásvételiket és ment mindenki a dolgára. Egész délután a környéket ijesztegettem az új szerzeményemmel. Ez tényleg annyira életveszélyesen megy, hogy derékba fogja törni a bukott írói karrieremet.
    Amikor hazaértem, ez a Skype-üzenet fogadott:

    Szerintetek miért vette meg? Nem azért, mert ostoba, mint a döngölt agyag, ugye?:)

ápdét!

    Nincs még vége a sztorinak, ugyanis a gyerek felhívott ma és közölte velem, hogy a motor nem jó, minden baja van, és visszahozza mer'egyébként minden árut vissza lehet vinni három napon belül. Igyekeztem neki elmagyarázni, hogy a teszkóban ez még működik, de használt holmik esetén, pláne egy olyan cuccnál, ami hibásnak volt hirdetve, nincs garancia. Egyre csak hajtogatta  magáét, hogy én áttettem őt a palánkon és "nemleszezígyjó", hát levezettem neki, hogy nem olvasta át az e-mailben küldött hibalistát, akkor sem figyelt, amikor elmondtam, mik a lehetséges problémák. Csak azt nézte, hogy szép sárga a spoiler, mondhatni a saját kapzsisága áldozata lett.
    Asszem ekkor elszakadt nála a cérna.
    Megátkozta a családomat és a leszármazottaimat hetedíziglen, és benyögte az aduászt, hogy ő a rendőrségen dolgozik, kijönnek aztán úgy bezárnak, hogy rám rohad a műanyag lakat. Akik ismernek, tudják hogy egyáltalán nem vagyok egy agresszív alkat, de ez már nekem is sok volt. Megígértem, hogy agyonverem ha tovább pattog, aztán én hívom ki a rendőr haverjait, mert kötekedett ugye és sima önvédelem volt az egész. Erre bizonyítékom is van, hisz látta egész Csepel meg a Tűzoltó utca. Aztán ha ezzel megvagyunk, még ki is fizettetem vele a rezsiórdíjunkat, mert nem volt időm dolgozni, amíg ezzel a baromsággal foglalkoztam.
    Erre kicsit abbahagyta a telefonálgatást, de este megint Skype-on kezdett nyomasztani ugyanazzal. Igyekeztem kulturáltan lezárni a történetet, hát elővettem újra a hibalistát, levezettem neki a törvényi hátteret, de nem: csak mondta, csak mondta a magáét. Így ért véget a beszélgetésünk:

    Aztán letiltottam. End of story.