Bocsi András, nálad szakadt el a cérna. Tényleg nem utállak jobban, mint a többi zombit, csak éppen te voltál a hatszázötvenhetedik, ami bűvös szám, és automatikusan lecsapja nálam a biztosítékot.
    Jön az e-mail, hogyaszongya nézzem meg, mit alkotott ez a csávó. Milyen fántásztikus, varázslatos, és a Tündérkeringő című könyve meg is jelent e-book formátumban, amit én a szerző honlapjáról letölthetek.
    Jó, hát bekapom a horgot, mert tündérrel hitegetnek. Letöltöm, beleolvasok és fosom is le magam kézen állva, hogy belőlem sose jöttek ki ilyen gyönyörűségek:

"azt hiszem a szerelem az, amit az eszünkkel-agyunkkal-tudatunkkal sohasem fogunk teljesen megérteni, mert annyira a lelkünkben történik. beleborzongok, szinte túl sok, néha elhinni sem merem, hogy ilyen létezik, mégis mintha kevés lennék egy ennyire mély érzéshez, pedig érzem, ebben születek meg igazán, itt, most kezdek élni. lebegés... egymásba lázasodva teljesen... soha nem volt ilyen, és mégis, csak ez létezik... egymásba szédülve... együtt lélegezve... istenem, létezik. mintha eltűnne az idő, mióta vagyunk együtt? nem régóta? akkor miért olyan mintha mindig is együtt lettünk volna? mintha mindig is ismertük volna egymást, és a jövőt sem elképzelni kell, csak áradnak néha a képek, ahogy élünk, boldog lebegésben, együtt... reggel összebújva álmos mosolyod édesen itatja át békével a hajnalt... félálomban ölelve esténként... ahogy a pocidat simogatom-puszilgatom és ragyogsz rám ahogy a kicsihez beszélek... játszunk... egymással... és valahogy egymásban...miért ilyen egymáshoz érni? talán nem is csak a bőrünk ér össze, a lelkünk simul egymáshoz minden ölelésben..."

    András persze nem éri be egy könyvvel, ami tele van ilyen zseniális meglátásokkal, és természetesen mentes mindenféle közhelytől. Gyönyörű honlapot épített, amin megtalálhatók egyéb - hasonló színvonalú - írásai, versei, melyektől egy Vogonnak is könnybe lábadna a szeme, sőt olyan zenéket is lehet letölteni, amiket ő készített, teljesen egyedül! Szántam rá egy órát, és végignézem az egészet. Ebben évek munkája van. Komolyan. Ja, el ne felejtsem, hogy András honlapokat is készít, mindemellett remek dizájner. Nyilván azért zsúfolta egy helyre az összes tipográfiai hibát, össze nem illő színt és elrendezésbeli problémát, hogy finoman jelezze nekünk, egyszerű földi halandóknak, hogy ő még ezt is megteheti.

    Nem bírom, ha valaki szarul ír és erőlteti. Gyűlölöm a dilettánsokat. Gyűlölöm őket, mert elvesznek egy órát az életemből azzal, ami nekik hosszú évekbe és álmatlan éjszakákba került. Ezért sajnálom őket, tehát még a sajnálatomat is elveszik. Hiszen sajnálhatnám a kóbor cicákat, az éhező afrikaiakat, vagy a saját rongy életemet, de nem! Sajnáljam őt, mert azon kevesek egyike, akiről biztosan ki lehet jelenteni, hogy abszolút tehetségtelen.
    András, kapsz tőlem néhány bónusz tippet, amivel fellendítheted az írói karrieredet:

    Lehetnél például öngyilkos.
    Ha sikerül, az megváltás számodra, ha pedig időben kimossák a gyomrod, tán még észhez is térsz egy kicsit. Ha ez sem segít, még mindig elmehetsz dolgozni: Vagont rakodni, traktorkereket szerelni, uránt bányászni, ízlés szerint. A munka edzi a testet, nemesíti a lelket, és ha folyamatosan érintkezel az egzakt valósággal, az talán lehoz téged erről a gügyögős cuccról, ami még masszív Romana olvasóból is kihozza a pszichopata sorozatgyilkost.
    Az se baj, ha nem segítenek az ötleteim, ha minden igyekezet ellenére így maradsz. Akkor a tudomány szolgálatába állítunk, és rajtad keresztül bizonyítjuk be az Univerzum hetven százalékát kitevő sötét energia létezését :)

András honlapja
Tündérkerigő
András dizájn stúdiója