Milyen nagy a csend. Még az agyevő bogárkák sem csiripelnek az üzenőfalon, csak mi ketten ülünk itt, és nézzük a filmet. Alig néhány mondat hangzik el másfél óra alatt, hát nem beszélünk. Teljesen felesleges. Halkan emelem fel a poharat, óvatosan gyújtok rá, és adok tüzet, amikor a cigarettáért nyúlsz. Mert tudom ám, hogy itt vagy mellettem. Megérinthetném a lábad is, de nem teszem, mert ez most egy álom. Térre van szükséged, hogy megértsd, és persze nekem is. Talán meghaltam a történet közepén, és tovább álmodsz engem, hogy ne fájjon, de lehet, hogy meg sem születtem, csak a képzeletedben, hogy inkább ez fájjon. A végeredmény szempontjából lényegtelen, mert amikor majd mérlegre tesznek minket, a kettőnk súlya pontosan nulla lesz.Ez egy filmajánló volt, kedves gyerekek!
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2008.02.01.)
