Volt egyszer egy király, egy hatalmas hadvezér. Miután leigázta mind az öt kontinenst, és neki hódolt a világ összes nemzete, egy napon magához kérette a főtanácsosát:
– Egy dolog maradt még – mutatott az égre. – Meg kell hódítanunk a Napot.
– A Napot?! – kérdezte döbbenten a főtanácsos. – Elégnek a seregeid, ha a közelébe merészkedel!
– Nem, mert kieszeltem egy tervet – felelt a király. – a hét tenger vize elég lesz rá, hogy kioltsuk a tüzét. Eloltjuk és elfoglaljuk.
– Mire megyünk azzal, ha a földből sivatag lesz, ami egy hatalmas hideg kavics körül kering?
– Mire megyünk azzal, ha csak úgy világít a Nap, fittyet hányva a parancsaimnak? – kérdezett vissza a király.
A főtanácsos hosszan elgondolkozott, majd ennyit felelt:
– Élünk, uram.
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.06.26.)
– Egy dolog maradt még – mutatott az égre. – Meg kell hódítanunk a Napot.
– A Napot?! – kérdezte döbbenten a főtanácsos. – Elégnek a seregeid, ha a közelébe merészkedel!
– Nem, mert kieszeltem egy tervet – felelt a király. – a hét tenger vize elég lesz rá, hogy kioltsuk a tüzét. Eloltjuk és elfoglaljuk.
– Mire megyünk azzal, ha a földből sivatag lesz, ami egy hatalmas hideg kavics körül kering?
– Mire megyünk azzal, ha csak úgy világít a Nap, fittyet hányva a parancsaimnak? – kérdezett vissza a király.
A főtanácsos hosszan elgondolkozott, majd ennyit felelt:
– Élünk, uram.
(a bejegyzés eredeti dátuma: 2007.06.26.)
