feb 16 2008

a vágy titokzatos trágya II.

Tizenhat éves koromban irigykedve néztem a szkinhedeket meg az alterosokat (akkoriban még nem különültek el ennyire egymástól), mert elég sokuknak volt acélbetétes Jetta-cipőjük, ami nekem nagyon tetszett. Anyámnak viszont nem volt pénze ilyesmire, úgyhogy Adidoszban, vagy Reobakban nyomtam, esetleg olyanban, amiről még a hamisított márkajelzést is lespórolták. Valamelyik nap megláttam egy boltban, ifjúkorom álmainak cipőjét. Persze használt volt, mert ezt a típust már vagy tíz éve nem gyártják. Kis híján elmaradt a nászunk, mert pont nem volt nálam annyi pénz, amennyit kértek érte. Szerencsére az eladónál bejött a lelki terror. Addig magyaráztam neki homályos szemekkel, hogy márpedig én ezt el fogom vinni annyiért, amennyiért, hogy beadta végül a derekát. Lám-lám, előbb-utóbb mindent megkap az ember…

(a bejegyzés eredeti dátuma: 2006.09.07.)

A bejegyzés trackback címe:

http://tundergyar.blog.hu/api/trackback/id/tr22341706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.